Eltemették Izraelben a Hamász iszlamista terrorszervezet 2023. október 7-i támadásának egyik jelképévé vált Bibas család tagjait, a Gázai övezetbe hurcolt, és ott meggyilkolt két kisgyermeket, Kfirt és Arielt és édesanyjukat, Shirit.
Az asszony és a kisgyerekek földi maradványait közös sírban helyezték végső nyugalomra. Egy egész ország gyászolja a Bibas családot.
Szerda reggel izraeliek tízezrei álltak sorfalat végig az utak mentén, ahol a koporsókat szállító járművek elhaladtak a temető felé, az ország középső részétől, a déli területekig, a Gázai övezet közelében fekvő Cohár temetőjéig.
A tömeg izraeli zászlókkal és a gyerekek vörös hajára emlékeztető narancsszínű lufikkal, bocsánatot kérő és együttérzésüket kifejező táblákkal várták az izraeli zászlóba burkolt koporsókat, hogy utolsó útjukon tisztelegjenek a terrortámadás áldozatává vált család emléke előtt.
A hozzátartozók kérésére az elrablásuk után 509 nappal zajló temetési szertartást szűk körben, meghívottakkal tartották meg a Nir Óz kibucbeli otthonuk és elhurcolásuk közelében lévő temetőben. Ezért arra kérték a család fájdalmában osztozókat, hogy az oda vezető utakon fejezzék ki részvétüket. A temetési menet megindulásakor a Bibas család azt üzente, remélik, hogy eljön a nap, „amikor újra az öröm és nem a szomorúság pillanataiban lehetünk együtt”. A családapa, a február 1-jén a Hamász fogságából kiszabadult Jarden Bibas bocsánatot kért, amiért nem tudja egyenként megölelni a koporsókat jelenlétükkel megtisztelőket.
A temetésen Jarden, Siri férje, Ariel és Kfír édesapja a következő szavakkal búcsúzott szeretteitől:
„Mi amor, emlékszem, amikor először azt mondtam neked: „Mi amor”. A kapcsolatunk legelején volt, azt mondtad, hogy csak akkor hívjalak így, ha biztosan tudom, hogy szeretlek, és nem csak úgy mondom.
Akkor nem mondtam, mert nem akartam, hogy azt hidd, sietek kimondani, hogy „szeretlek”, szóval elmondom neked, Siri, hogy már akkor szerettelek, amikor azt mondtam: „Mi amor”.
Siri szeretlek és mindig is szeretni foglak! Te vagy a mindenem!
Te vagy a legjobb feleség, és anya, Siri te vagy a legjobb barátom. Mismis, most ki fog segíteni döntéseket hozni? Hogy döntsek nélküled?
Emlékszel az utolsó döntésünkre?
A védett szobában azt kérdeztem tőled, ‘harc vagy megadás’, azt mondtad harcolunk, szóval harcoltam.
Siri, sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni titeket. Ha tudtam volna, mi fog történni, nem lőttem volna.
Mindenre gondolok, amin együtt mentünk keresztül, és nagyon sok jó emlékem van.
Emlékszem Ariel és Kfír születésére. Emlékszem azokra az időkre, amikor egyedül ültünk otthon vagy egy kávézóban, és sokat beszélgettünk… mindenről, ez jó volt, ez hiányzik.
Nagyon hiányzik a jelenléted.
Szeretnék elmondani neked mindent, ami a világban és itt Izraelben történik.
Siri, mindenki ismer és szeret minket. El képzelni se tudod, micsoda őrület ez az egész. Siri, az emberek azt mondják nekem, hogy mindig mellettem lesznek, de ők nem te vagy. Szóval kérlek, maradj mellettem és ne menj messzire.
Siri, október 7 óta most vagyok a legközelebb hozzád, és nem tudlak megcsókolni és megölelni, és ez összetör engem!
Siri, kérlek, vigyázz rám. Óvj meg a rossz döntésektől. Védj meg a gonosz dolgoktól és védj meg önmagamtól. Vigyázz rám, hogy ne nyeljen el a sötétség.
Mismis, szeretlek!
Csuki (Ariel), apává tettél. Családdá változtattál minket.
Megtanítottad, mi az igazán fontos az életben és a felelősséget. Azon a napon, amikor megszülettél, egy pillanat alatt felnőttem, neked köszönhetően, annyi mindent megtanítottál nekem magamról, és szeretném megköszönni neked. Szóval, köszönöm kicsim.
Ariel, remélem, nem haragszol rám, amiért nem tudtalak úgy megvédeni, ahogy kellett volna és nem voltam mellettetek. Remélem tudod, hogy minden nap és minden percben rád gondoltam. Remélem jól érzed magad a mennyországban. Biztos vagyok benne, hogy az összes angyalt megnevetteted. Remélem, sok pillangó van, akiket úgy nézhetsz, mint a piknikeinken.
Tanítsd meg Kfírnek az összes utánzásodat, és nevettessetek meg mindenkit odafent.
Ariel, téged szeretlek ‘a legjobban a világon, mindig a világon’, ahogyan te mondanád nekünk.
Fufik (Kfír), nem gondoltam volna, hogy a családunk tökéletesebb lehet, aztán jöttél te, és még tökéletesebbé tetted…
Emlékszem a születésedre. Emlékszem, hogy a szülés közepén a szülésznő mindent leállított, és féltünk, féltünk, hogy történt valami, de csak azért, hogy elmondjam nekünl, hogy még egy vörös hajunk van. Anyával nevettünk és boldogok voltunk.
Még több fényt és boldogságot hoztál kis otthonunkba. Jöttél édes, magával ragadó nevetéssel és mosolyoddal, és egy pillanat alatt elbűvöltél!
Kfír, sajnálom, hogy nem vigyáztam rád jobban, de nekem fontos, hogy tudd, hogy nagyon szeretlek és nagyon hiányzol!
Hiányzik, hogy rágcsáljak, és halljam nevetni.
Hiányoznak a reggeli játékaink, amikor anya megkért, hogy vigyázzak rád, mielőtt elmentem dolgozni. Nagyon szerettem azokat az apró pillanatokat, és ma ezek jobban hiányoznak mint bármikor.
Kfir, téged szeretlek a legjobban a világon, mindig a világon!
Még sok mindent el kell mondanom nektek, de tartogatom arra, amikor egyedül leszünk.”