Budapest nyolcvan évvel ezelőtt 1945. február 13-án szabadult fel a német megszállás alól. Ekkor ért véget a településen a második világháború. A fővárost orosz csapatok vették birtokba.
Magyarország 1944. március 19. óta német megszállás alatt állt. A német főhadiszállás 1944 novemberében parancsban közölte budapesti csapatainak vezetőivel, hogy Budapestet „német védelmi erődnek” kell tekinteni, s a házról-házra való védelemre kell berendezkedni. (A németek korábban több európai nagyvárost is megkíméltek az értelmetlen rombolástól, s amikor visszavonultak onnan, nyílt várossá minősítették azokat. Budapesttel azonban nem ez történt.)
A magyar főváros körül 1944 karácsonyán zárult be a szovjet csapatok gyűrűje – ekkor értek össze a 2. és a 3. Ukrán Front vonalai. 1945 januárjában a németek előbb Komárom megyéből, majd déli irányból indítottak támadást az ostromgyűrű ellen (átmenetileg, január hatodikán még Esztergomot is visszafoglalták), de az oroszok mindkét alkalommal megállították őket.
Amikor a szovjet csapatok kéthónapos ostrom után kiűzték a még megmaradt német és a hozzájuk besorolt magyar katonai erőket, a régi Budapest helyén egy romváros maradt, amelyet a Budapesti Negyed című folyóirat tematikus, a főváros történetével foglalkozó száma egyszerűen olyan településnek minősít, amely a német nagyvárosokhoz hasonló, szétrombolt állapotba került a világháború végére.
A második világháború idején okozott károk pontos összesítése még ma sem történt meg. Tudjuk, hogy a hidakat a visszavonuló német csapatok robbantották fel, és az is bizonyos, hogy a fővárosban 29 987 sérült lakóház maradt a harcok befejezésekor. Ez azonban a gyakorlatban azt jelentette, hogy Budapest összes épülete – valamilyen mértékben – megsérült.