Szerda este beköszönt a Hanuka, amely a zsidóság büszke örömünnepe. Az elkövetkezendő napokban a jeruzsálemi templom visszafoglalására és megtisztítására emlékezünk.
Az alábbiakban dr.Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga főrabbijának korábbi gondolatait olvashatják az ünnepről:
“i. e. 175-ben a Szeleukida Birodalom trónjára IV. Antiokhosz Epiphanész került, aki 168-ban elfoglalta Jeruzsálemet, megtiltotta a zsidó vallás gyakorlását és bálványt állíttatott a jeruzsálemi szentélybe. A zsidók azonban föllázadtak és i. e. 165-ben Júda Makkabi vezetésével visszafoglalták a templomot. A templomot a pogány használat után a zsidó törvények értelmében meg kellett tisztítani, újra fel kellett avatni. Innen az ünnep neve, a hanuka, ami felavatást jelent. A megtisztítási rituálé során meg kellett gyújtani a menórát, az örökégő hétkarú lámpást, de csak egy korsónyi érintetlenül lepecsételt olajat találtak. Ekkor történt a csoda: az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, egészen addig, amíg el nem készült az új olaj.
Ezért tart nyolc napig a hanuka, és ezért gyújtunk lángokat, hiszen a láng, a fény által lett nyilvánvalóvá a csoda.
Az ünnep első estéjén egy, majd minden este eggyel több lángot gyújtunk meg a kifejezetten erre az ünnepre készített és csak ilyenkor használt hanuka-menórán, hanúkián. A hanúkia a hétágú menórával szemben kilenckarú. Nyolc ága van a nyolc napra való egy-egy gyertyácskának és egy kilencedik az ezeket meggyújtó “szolgagyertyának”. A hanuka lángjait ugyanis nem szabad hasznosítani, nem lehet velük hőt, fényt, tüzet adni, ezért van szükség a kilencedik gyertyára, amellyel meggyújtják az összes többit.
Ez az ünnep a hősi múltat idézi föl. Az eltelt több mint 2000 évben a zsidók nem harcosként, kardforgatóként voltak ismertek. Átalakultunk a könyv népévé, de valahányszor meggyújtottuk a hanukalángokat, mindig ott volt bennünk a büszkeség, amiért őseink ki tudtak állni és győzni is tudtak a hitükért, a szabadságukért.”