Az elmúlt években a laboratóriumi gyémánttermesztés két olyan módszere is felkapott lett, ami a laboratóriumban termesztett gyémántok növekvő jelenlétéhez vezetett a piacon.
A vulkánkitörések során felszínre került természetes gyémántok jellemzően magasabb piaci értékkel rendelkeznek. Ennek okán annak meghatározása, hogy a gyémánt természetes vagy laboratóriumi körülmények között keletkezett egyre fontosabbá válik.
A természetes és szintetikus gyémántok megkülönböztetésének jelenlegi legbiztosabb módszere a kristálynövekedési irányok elemzése. Bár megbízható, ez a folyamat roppant költséges, és olyan speciális laboratóriumokban végzik, amelyek a drágakövek azonosítására, osztályozására összpontosít.
Alternatív megoldásként megjelentek megfizethetőbb, fluoreszcens detektálást használó rendszerek, ám azok nagy általánosságban nem hatékonyak.
Dr. Yossi Rabinovich doktori tanulmányainak részeként az Ariel Egyetemen végzett kutatásában egy új megközelítést kínál a gyémánt azonosításhoz. Kollégáival egy új módszert vezetett be a természetes gyémántok és a nagynyomású, magas hőmérsékletű eljárással (HPHT) előállított szintetikus gyémántok megkülönböztetésére.
A HPHT a Föld köpenyének szélsőséges körülményeit utánozza, így szintetikus gyémántokat hoz létre. Az új megközelítés a hullámvezetőben gigahertzes frekvencián mért spektrális aláírásokra támaszkodik. Ez a technika olcsóbb megoldást kínál, és lehetővé teszi a jellemzést a gyémánt csiszolása előtt.
A technológia lehetővé teszi a nyers gyémántok színbesorolását is, ugyanazt a rendszert használva, ezzel is foglalkozva az értékelés egy másik kritikus szempontjával.
Míg a rendszert leginkább jellemzésre, mintsem gyémántfelderítésre tervezték, a gyémánttípusok közötti különbségtevő és az értékbecslő képessége áttörést jelenthet az iparág számára.
(ynet)