Bár vallási értelemben nem túl eseménydús időszak előtt állunk, érdemes néhány szót ejtenünk hamarosan beköszöntő hónapunkról Hesvánról (חשון), mely ünnepnapok számát tekintve igencsak szürke hónapnak minősül, kiváltképp az előző mozgalmas Tisrit és a következő szintén sürű Kiszlévet tekintve.
Néhány nevezetes pillanat azonban Hesvánban is megadatik. Ilyen Hesván hetedike, azaz Zájin Hesván is. Az izraeli törvényhozás a közelmúltban állami ünnepnappá nyilvánította Hesván hónap hetedik napját, mely az “alija napja” (יום העלייה) lett. A Kneszet döntése szerint állami ünnepséggel, rendezvényekkel, és az oktatási intézményekben megemlékezésekkel ünnepelik a Nemzeti Alija Napot.
Másik nevezetes nap Hesván 12-e. Ekkor hunyt el ugyanis Ráhel ősanyánk, az az asszony, akiért hét meg hét évet szolgált Jákob Lábánnál. Jákob az efráti úton, Bét-Lehemben temette el, nem messzire Jeruzsálemtől. Sírja fölé kőépületet emeltek, s Izrael gyermekei odajártak imádkozni, kiönteni szívüket Istennek, kérlelni Ráhelt, álljon melléjük bajukban, szorongattatásukban. Különösen Hesván 12-én, halála napjának évfordulóján keresték fel a sírt.