Vallási szempontból mozgalmas napok elé nézünk, hiszen ma este beköszönt Smini Áceret, Szimchát Torá, majd megkoronázva az ünnepkört a Szombat is.
Néhány gondolat Szukot nyolcadik napjáról, a Smini Áceretről, mely ugyan Szukot része, de önálló ünnepnek minősül.
“Szent gyülekezés legyen nektek” – írja a Szentírás. Ilyenkor már nem kötelező sátorban lakni, a pálmaágat lengetni. Mint egy király, ki egybegyűjti gyermekeit utazásuk előtt, kéri, maradjanak még egy napot, örvendjen a család egymásnak. E hangulatnak felel meg a 8. ünnepi nap.
Ekkor döntenek a mezőgazdaság, – így a mindnyájunk kenyere szempontjából fontos dologról, – a világ vízháztartásáról.
Az előimádkozó fehér köntösbe öltözik, mikor az esőért imádkozik, hogy annyi essen, amennyi szükséges, jusson víz embernek, állatnak, földnek. De ne annyi, hogy elárasszon falvakat, városokat, medréből kilépve pusztulást okozzon. Akkor essen, amikor kell, a megfelelő évszakban, nem aratáskor és nem a nagy melegben, hogy ne égjen ki a nedvességtől a termés. Ne zavarja a csapadék a zarándokok vonulását.
Az ünnepek örömteli hangulatában se feledkezzünk meg a már eltávozott szeretteinkről. Elmondjuk értük a Mászkir (מזכיר) – az emlékezés – imáját. Erre a néhány percre, akinek legalább egyik szülője él, az kimegy a templomból. A Tóra olvasására nyilván azért választották ki a fent megjelölt részt, mert az számba veszi és felsorolja a zarándok-ünnepeket.