Rohan az idő! Már több mint kilenc éve nincs köztünk a magyarországi zsidóság emblematikus alakja, dr.Schweitzer József Széchenyi-díjas tudós, vallástörténész, egyetemi tanár, egykori országos főrabbi.
A 2015 februárjában elhunyt főrabbi emléke mai napig velünk van. Tanításai, bölcs szavai, kedvessége, és higgadtsága mindörökre beleivódtak mindazokba, akik ismerték.
Schweitzer József, vagy ahogy sokan szólították “Józsi bácsi” ma lenne 102 éves.
1922. október 13-án született Veszprémben. Édesapja jogász volt, édesanyja tanítónő, aki egy évvel fia születése után elhunyt. Édesapja nem nősült újra, gyermekét az anyai nagyszülőkkel közösen nevelte.
Anyai nagyapja, Dr. Hoffer Ármin Veszprém főrabbija volt, majd a budapesti Országos Rabbiképző Intézet professzora lett. Ekkor került a fővárosba elsős elemistaként Schweitzer József. A nagyszülők a háború előtt elhunytak, édesapját Újpestről Auschwitzba deportálták és meggyilkolták. A Holokauszt során megszökött egy nyilas felügyelet alatt álló századból és a Svájci követségre menekült, ahol úgynevezett védlevelet, Schutzpasst kapott.
Schweitzer József a pesti elemi iskolai tanulmányok után a Zsidó Gimnázium diákja lett, 1940-ben érettségizett. Ezután az Országos Rabbiképző Intézet, és egyben az akkori Pázmány Péter, mai nevén Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója is volt, ahol sémi nyelvészetből, ókori keleti történelemből és szociológiából doktorált 1946-ban.
Rövid budapesti vallástanári működését követően – miközben 1947-ben rabbivá avatták –, 1981-ig Pécsett volt rabbi. Pécsi beiktatásán Scheiber Sándor a következőkkel engedte útjára: „Kiváló képességeiddel szolgáld gyülekezeted, az össz-zsidóságot, az emberiséget, az építőmunkát, és a békét – mint pap, mint kutató, mint ember. Légy a megtizedelt nyájnak hűséges pásztora, történelmi idők felelősségteljes vezetője. Erre kérnek az élők és az elköltözöttek.”.
Pécsett újraszervezte a vallási életet, a Talmud-torát, a zsidó oktatást, onnan segítette az újvidéki magyar zsidóság életét. Közel 35 év után újra Budapesten végezte hivatását: előbb a Vasvári Pál utcai zsinagóga, később a Hegedűs Gyula utcai közösség főrabbija lett, ahol korábban a nagyapja is rabbiként szolgált.
1964-től tanára, majd Scheiber Sándor halálát követően, 1985-től igazgatója az Országos Rabbiképző Intézetnek. Számos tudományos, rabbinikus nemzetközi konferencián vett részt. Ezzel egyidejűleg betöltötte az Országos Főrabbi hivatalát is. Rektori és főrabbi tisztségéről saját elhatározásából, 80 éves korában mondott le és vonult nyugdíjba.
Irodalmi munkássága felölelte a magyarországi zsidó közösségek történelme, a zsidó teológia és a zsidó Szentírás-tudomány területeit. Számos vallástudományi, felekezet-történeti, történelmi könyvnek és könyvsorozatnak volt szerzője és szerkesztője. Jelent meg közös kötete Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsekkel, és Vizi E. Szilveszterrel, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökével.
Hatalmas érdemei voltak a II. világháború utáni magyarországi zsidóság vallási és kulturális élet újraindításában, a hazai és nemzetközi rabbinikus, valamint tudományos életben.
Schweitzer József emlékéből fakadjon áldás!
זיכרונו לברכה