Péntek este beköszönt Jom Kipur (יוֹם כִּפּוּר), az Engesztelés Napja. Jom Kipur az egyetlen böjtnap a zsidó vallási életben, amelyet a Tóra meghatároz.
Az alábbiakban dr.Frölich Róbert országos főrabbi tanítását olvashatják az ünnepről:
“Október 11-én este beköszönt Jom Kipur, az Engesztelés napja. Huszonöt órás teljes böjtbe kezdünk. A böjt parancsát így fogalmazza meg a Tóra: “sanyargassátok a lelkeiteket”. Ezt a zsidó hagyomány úgy értelmezi, hogy a lélek akkor tud igazán szenvedni, hogy ha a fizikum, a test amellyel szoros összeköttetésben van, ugyanúgy szenved, ugyanúgy sanyarog.
Ezért böjtölünk, nem eszünk és nem iszunk 25 órán keresztül. Jom Kipur az Engesztelés napja. Ezen a napon bocsánatot kérünk mindannyiunk teremtőjétől a tudott, vagy nem tudott, a szándékos, vagy akaratlan elkövetett bűnök miatt. Ezen a napon I.ten megpecsételi sorsunkat. Eldől, hogy élhetünk-e vagy sem, hogy nyomorgunk vagy jólétben lesz dolgunk. Eldől az életünk hossza és minősége. Mi azért kérjük a teremtés alkotójától azt az egy év haladékot, ami a következő Jom Kipurig hátra van, hogy meg tudjuk mutatni, hogy képesek és méltóak vagyunk olyan zsidó életet élni, amilyet Ő elvár tőlünk.
Jom Kipur előestéjét úgy hívják: Kol Nidré (כל נדרי), elhangzik a legszívszorítóbb zsinagógai dallam, a Kol Nidré dallama. Ebben az imában kérjük az Ö.valót, hogy oldozzon fel bennünket mindazon fogadalmaink alól, amelyeket önmagunkra nézve elhamarkodottan meggondolatlanul, vagy netán kényszerhatás alatt tettünk. Hangsúlyozzuk, hogy ezek azok a fogadalmak, amelyek önmagunkra vonatkoznak. A Kol Nidré a másoknak tett ígéreteinket eskünket, fogadalmunkat nem oldja és nem is oldhatja fel.
Jom Kipur végeztével a Nöiló imában azt mondjuk: “Nyiss nekünk egy kaput akkor, amikor bezárod azokat!” Azt mondja a zsidó hagyomány, hogy ha minden kapu az égben bezáródik, a könnyek kapuja még akkor is nyitva marad.
Amikor már közel van a vég, amikor már elmúlik a böjt, akkor nem marad más érvünk, csak a könny, a zokogás, az őszinte bűnbánat és reménység. A böjt elmúltával egy hosszú sófárhang jelzi, hogy elmúlt az ünnep. A sófár hangja úgy mint eddig, a megtérést jelzi, de ebben a pillanatban jelzi a reményt, hirdeti azt, hogy I.ten meghallgat bennünket és csak egyetlen szót szól: סלחתי, megbocsátok!“