Ma este beköszönt Ros Hasana ünnepe, egyben az 5785-ös esztendő.
Az alábbiakban Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnökének köszöntőjét olvashatják:
Tisztelt Hittestvéreim!
Kedves Olvasók!
Ülök a számítógép billentyűzete előtt, mellettem teleírt határidőnapló, jegyzetlapok, a gépen szövegtöredékek, visszanézek az elmúlt 5784-es zsinagógai esztendőre. Egy évvel ezelőtti nagyünnepi gondolataim a 2024-ben esedékes Holokauszt 80 emlékév körül forogtak, így fogalmaztam: „Mint ismeretes a következő – 2024-es – polgári esztendőben emlékezünk a magyar történelem egyik legtragikusabb fejezetére, a hazai holokausztra mely során az irányadó kutatások szerint nagyságrendileg 600 ezer hittestvérünk halt mártírhalált.”
Nem tudtam, nem tudhattuk, hogy az 5784. évi zsidó újévet követően néhány héttel a világ zsidósága újabb próbatétel előtt áll. Sokszor említettem, de sajnos nem lehet elégszer: 2023. október 7-e a második világháborút követően a zsidóság legszörnyűbb napja. A terrorista horda orvul, ünnepnapon – úgy mint 1973 Jom Kippur-jakor – intézett támadást a zsidó állam civil lakossága ellen. 1200 mártír, több száz túsz az ellenség kezén, sokan közölük ugyancsak a mártíromságot szenvedték el. A még fogságban lévőkért nincs nap, hogy ne imádkoznánk. A szörnyű terror teljeskörű megfékezése – akár politika, akár fegyveres úton – egyelőre vágyálom.
Azon töprengek, hogy mi a fájdalmasabb? Szembesülni az újabb radikális iszlám terrorral vagy rácsodálkozni egyes magukat „emberi jogi harcosnak”, „demokratának” feltüntető palesztinpárti tengerentúli, nyugat-európai körök nyílt Izrael-ellenességére.
A radikális iszlám nem változott, azt mutatta 2023 októberében, amit mutatott 1948-ban, 1956-ban, 1967-ben, 1973-ban, 1985-ben a schwechati repülőtéren vagy a modernkori történelmünk egyik fordulópontján: 2001. szeptember 11-én. Ami megdöbbentő, hogy a „művelt nyugat” egyes véleményformálói – önsorsrontó módon – nem Izrael mellett állnak ki, hanem a palesztin önrendelkezési jog álcája mögött a terror jogosságát sugalmazzák. Ne kerteljünk, ma az Izrael ellenesség, az anticionizmus a szemérmes antiszemitizmus, de attól még éppoly zsidógyűlölet mint 1944-ben. E nyugati véleményformálókat nem értem, a radikális iszlám őket is megveti, elutasítja, hitetlennek tartja. Elég csak az utóbbi idők ún. késes támadásaira gondolni. Nincs és nem is lehet más kivezető út, mint a zsidó-keresztény gyökerek következetes ápolása, továbbadása utódainknak.
Ebben a cseppet sem rózsás nemzetközi helyzetben köszönt be az új zsinagógai esztendő, ami bennünket, magyar zsidókat megnyugvással tölthet el, hogy e borzalmakat, hála a Jóteremtőnek csak a hírekből ismerjük, hazánkban békében és biztonságban élhetünk, és vallhatjuk meg őseink hitét.
Nehéz bátorító szavakat mondani az új esztendőre e nehéz időkben, gondolati segítségül Zalman Shazar, Izrael Állam harmadik elnökének (1963-1973) meglátásait hívom fel.
״ Remélhetőleg eljön az idő és az arabok felhagyják a gyűlölködés politikáját… (Shazar) azon reményének adott kifejezést, hogy az arab országok vezetői végül is józan belátásra jutnak és hajlandók lesznek velünk egyenrangú partnerként leülni a tárgyalóasztalhoz, hogy közösen megtanácskozzuk, miként lehetne igazi, tartós, békés életet kiépíteni a népek közötti kölcsönös tisztelet és az országok közötti biztonsági feltételek garantálása közepette.”
A Shazar-i próféciát aktualizálom jómagam is a 5785. zsinagógai esztendőre: minden erőnkkel a közel-keleti békés elrendezésnek eljöveteléért kell fáradoznunk, mert ha késik is, egyszer el kell jönnie!
E új remény jegyében megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel kszive vachaszime tajve, jó beíratást és bepecsételést kívánok Izrael népének, minden magyar zsidó hittestvéremnek itt Budapesten, hazánkban és szerte a nagyvilágban!
Mester Tamás
a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke”
