A Budapesti Zsidó Hitközség szeptember 29-én, vasárnap délelőtt tartotta hagyományos megemlékezését az elhurcolt és mártírhalált szenvedett hittestvéreink emlékének tiszteletére.
A megemlékezésen Mester Tamás, a BZSH elnöke, a Mazsihisz alelnöke is beszédet mondott. Az alábbiakban közöljük az általa mondottakat:
“Tisztelt Holokauszt túlélők!
Tisztelt Főrabbi és Rabbi urak!
Tisztelt Miniszter úr!
Tisztelt Emlékező Közösség!
Tisztelt Vendégeink, Barátaink!
Kedves Diákok!
Szeretettel köszöntök mindenkit a Budapesti Zsidó Hitközség nevében.
Szlíchot vagy ahogy felénk mondják szlíchesz időszakára gyűltünk ma itt össze Hitközségünk központi temetőjében. A szó jelentése: ’bocsánat’, ezen imák mondása az egyik legfontosabb időszak a Rajs Hasone, azaz a zsidó új év beköszönte előtt. Szigorúan véve a szlícheszt Rajs Hasone előtt (minimum négy nappal) vasárnap kezdődik, és egészen a Jajm kipert megelőző nap reggelén mondják a szlíchesz imákat. Az újévi és engesztelés napi felkészülés részeként reggelenként ezekkel a bűnvalló imákkal tisztul meg a zsidóság. Ilyenkor a hívő korán kel, számot vet az elmúlt év alapján, megbánja rossz cselekedeteit, bocsánatot kér a Teremtőtől és embertársaitól. Szlícheszkor szokás meglátogatni a temetőket is, emlékezve a mártírokra és elhunyt rokonokra.
E vallási előírás nyomán alakult ki az a szokás, hogy a vészkorszak tragédiája óta minden esztendő szeptemberében a fővárosi zsidóság színe-java elzarándokol ide, a központi mártíremlékműhöz, hogy emlékezzen a náci-nyilas rezsim által embertelen módon lemészárolt hatszázezer magyar zsidóra.
Sokak nevét őrzi e emlékmű, akik abban a végtisztességben sem részesülhettek, hogy az zsidó vallás előírásai szerint kapjanak illő temetést.
Kegyeleti beszédemre készülve egy érdekes kis hírre bukkantam 1948 szeptemberéből, az akkor újonnan megalakult Izrael Állam magyar nyelvű napilapja az Új Kelet az alábbiakról tájékoztat:
„A rádió “Szlichot” -közvetítése Európában A”K01 Jiczrael” vezetősége erőfeszítéseket tesz arra, hogy a nagy ünnepek előtti “Szlichot”-mondást a tel-avivi nagytemplomból rádión továbbítsa az európai zsidóság részére. A közvetítést az egyik nagy olasz adóállomáson keresztül tervezik. Ha sikerül a technikai nehézségek áthidalása, úgy Európa zsidóságának elsőízben lesz alkalma a ” Szlibot” meghallgatására a zsidó államból. A rádióközvetítés szeptember 23- ikén, szombaton este féltizenkettőkor lesz a zsidó óra szerint, míg a greenwichi időszámítás szerint este fél kilenckor.”
Szimbolikus, világítótoronyszerű kis hír, mely – legalábbis számomra – csontig hatol. Négy esztendővel a vészkorszak után, az új zsidó állam így is gondoskodik a diaszpórai hittestvéreikről. Az éteren keresztül szlichesz jelentőségét együtt élheti át az ereci és az európai zsidóság.
Erre az összetartó erőre kell napjainkban is gondolni, midőn fájdalmas módon nem csak a Soá 80 évvel ezelőtti rettenetében mártíromságot tanúsított hittestvéreinkre emlékezünk, hanem a tavaly Szimhesz Tajre ünnepén a modern Izrael áldozataira, kik az esztelen – semmivel sem igazolható -terror során adták életüket a zsidóságért.
Ahogy a Tórában áll: LO TISKÁCH – Ne felejts!
Emlékezzünk hittestvéreinkre, akik a gyűlölet áldozatai lettek.
ZICHRONAM LIVRÁCHÁ! – Emlékükből fakadjon áldás!
Bár úgy tűnhet: a történelem valamilyen módon ismétli önmagát, hiszen 79 évvel a holokausztot követően – ráadásul saját, újonnan alapított hazájuk földjén, Izraelben – újra százával voltak a zsidó áldozatok. A szlíchesz és az azt követő nagyünnepek lelki magasságaiból nyerjünk erőt, és a hatnapos arab-izraeli háborút követő első év egyik visszaemlékezésének gondolatiságát ide hívva: Elesett, mártírhalált halt hittestvéreink hamvain új zsidó élet támad fel, az örökké élő Izráel és a zsidóság megújhodott élete. A történelem nem hátrafelé, hanem mindig előre halad.
Kívánom, hogy látnok legyen a szerző!
Ezen óhajommal kívánok minden kedves jelenlévőnek
Lösónó Tajvó – SHANA TOVA, jó beíratást és bepecsételést !
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
SHALOM”
“