Jövő hét szerdán beköszönt az 5785-as zsinagógai esztendő, így ismét alkalmunk nyílik ünnepelni és egyben magunkba is szállni az elkövetkezendőkben.
A zsidó újév ünnepével kezdődik meg a Jom Kipurig tartó megtérés tíz napja (עשרת ימי התשובה). Ezt az időszakot félelmetes napoknak (ימים נוראים) is nevezik. Ebből csakúgy, mint az ítélet napja elnevezésből egyértelmű, hogy a zsidó újév szellemében alapvetően különbözik a polgári újév hangulatától.
A zsidó hagyomány szerint ezen az ünnepen az elmúlt év cselekedetei alapján Isten ítéletet hoz arról, hogy mi lesz a világ sorsa az elkövetkező évben. Ros Hasana, avagy askenáz kiejtéssel Ros Hasana(רֹאשׁ הַשָּׁנָה), melynek időpontja Tisré hónap első és második napja, elsősorban a megtérés, az önvizsgálat és a közösségi illetve az egyéni élet újragondolásának időszaka.
Ezen az ünnepen a legfontosabb tórai parancsolat a kos szarvából készült kürt, a sófár megfújása, illetve a sófár hangjának meghallgatása. A sófárfújásnak a Tórában nincs indoklása, de valószínűleg szimbolizálta az Örökkévaló koronázási ünnepségét, pszichológiai szempontból pedig a megtérésre serkentett.
A ma ismert Ros Hasana-i sófárfúvásnál háromféle hangot hallat ez a hangszer. Egy hosszú hang, azaz TÖKIÁH (תקיעה), rövid “töredék”-hangok, azaz “SÖVORIM” (שברים), vagy három rövid “ujjongó” hang, azaz TÖRUÁH (תרועה).
Legelfogadottabb magyarázata szerint a sófárfúvás Ros Hasanakor (áskenáz kiejtéssel: Rajs Hásónókor) emlékeztet minket Ábrahámra, aki fia, Jicchák helyett kost áldozott az őt próbára tevő Istennek. E magyarázaton kívül a sófár hangja megtérésre int, az “ébredjetek, ti alvók” jegyében.
Az ünnephez napjainkban számos, elsősorban az ünnepi ételekkel kapcsolatos folklorisztikus szokás köthető. A Ros Hasanakor fogyasztott ételek (pl.: a mézbe mártott alma vagy a halfej) mind arra utalnak, hogy ilyenkor mindenki egy jó és kedvező év kezdetében reménykedik.
A zsidó hagyomány ősi és modern szövegek folyamatos tanulására, értelmezésére és újraértelmezésére épül. A tanulás többnyire párban zajlik, ketten vagy többen próbálják közösen értelmezni a szövegeket. Általában annál hatékonyabb, minél több és mélyebb kérdést sikerül felvetni, éppen ezért a jesivában az elismerés komoly jele, ha valakiről azt mondják: „Jól tud kérdezni”.
Az ünnepi szokások között említettük a mézbe mártott alma fogyasztását. Maga az evés nem elegendő, hanem előtte a következőket szokták mondani:
Ima a mézbe mártott alma fogyasztása előtt
„Legyen az az akaratod, Örökkévaló Istenünk és őseink Istene, hogy legyen jó és édes új évünk.”
Misna, Rajs Hásóno 1:2
Ros Hasanakor minden teremtmény elvonul az Örökkévaló előtt, mint nyáj a pásztor előtt, ahogy az írás mondja:
”Egyenként megvizsgálja a szívüket és érti összes cselekedetüket.”