Izraelben vagyok. Ma van a háború 269. napja.
Tisztán emlékszem 2023. október 7. szombat reggelre, Budapesten. Folyamatosan rezgett a telefonom, jöttek az értesítések. Bekapcsoltam a cnn-t/euronews-t, felpattintottam a laptopomat, hiába volt szombat reggel. Felébresztettem Gyurit, hogy figyelj, valami nagy baj van Izraelben. Elkezdtek jönni a hírek, videók, nem hittem a szememnek. Teljesen lesokkolt, hogy mi történik. Fél napos információ gyűjtés után elkezdtem megoldásba kerülni, felvettem a kapcsolatot a covidban és az ukrán háborúban dolgozó társaimmal, hogy most helyzet van, beszéljünk. Másnap már működött a pszichoszociális támogató csoport az önkéntes segítő szakemberekkel.
Izraelben vagyok, részt veszek egy szolidaritás túrán és önkéntesként is dolgozom. Amikor kiderült, hogy jövök, az első napokban csak a közvetlen családommal beszéltem erről. Támogattak, de persze többször megkérdezték a szüleim, hogy ugye biztos nem visznek olyan helyre, ahol valami ‘baj’ történhet velem. Mondtam, hogy biztosan nem.
Terápiás környezetben dolgozom, érzékeny kollégákkal, kérdezték, hogy felkészültem-e lelkileg arra, hogy hova készülök. Eldöntöttem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a látottakat, tapasztalatokat, érzéseket fel tudjam dolgozni, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.
Olyan helyeken jártam az elmúlt napokban, ahol megtörtént a ‘baj’.
Amit rémálmaimban sem gondoltam volna. Ez nem a “Birthright” út, amikor azt hallgattam az országjárás közben – “This is not a Holiday. This is a study visit.” Nos, az holiday volt, ez meg a rideg valóság.
Jártam Nir Oz kibucban, a gázai övezettől 2,5 km-re. Lehetett hallani néhány távoli robbanás zaját. Azon gondolkodtam – miközben egy túlélő mesélt nekünk, hogy min mentek keresztül – hogy itt, ahol hallom a madarak, papagájok csivitelését, a pávák rikácsoló pao-pao szerű hangját, cicák dorombolását, milyen varázslatos lehetett ez a kibuc, amit lassan 9 hónapja tettek tönkre és azóta üresen áll. Hogyan voltak képesek férfiak, nők és gyerekek kioltani más férfiak, nők és gyerekek életét? Hogyan voltak képesek elrabolni őket és azóta fogva tartani? Hogyan lehet ilyen mértékű emberi gonoszság bárkiben is?
A Re’im kibuchoz közeli Nova fesztivál a sok bulizó, békében élni akaró fiatal emlékével, akár a Sziget vagy az Ozora is lehetett volna. Vannak klienseim a munkahelyemen, akik jártak már egyik-másik fesztiválon, amikor hozzánk érkeznek, elmondják, hogy ők csak egy jót szerettek volna lazulni, bulizni, kiereszteni a gőzt, nem egy rendőrségi ügyet… itt a Nován meg lemészárolták őket, pedig ők is csak lazulni, bulizni szerettek volna.
Szíven üt, hogy a kis kedvenc lánycsoportom tagjai is lehettek volna…
Kezdek telítődni az első nap közepe felé, rengeteg érzés kavarog bennem. Szorongó, dühös, felbőszült, feszült, haragos, irritált, gyászoló, szomorú, értetlen, megdöbbent, töprengő. A terápiában is javasolt gyűjtögetni az érzéseket. Napzárón elmondani. Dolgozni vele. Segít a feldolgozásban az összegzés.
Egy különleges konyhán is lehettem önkéntes. Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretek főzni, jól is főzök, abszolút komfortzónán belüli program nekem. Kell is a lelkemnek, itt fel tudok töltődni, tudok adni úgy, hogy nem tudom pontosan, hogy kinek és az adományozott nem tudja, hogy én is készítettem az aznapi ebédjét, ez az igazi micva, ettől kezdek kicsit kisimulni. Azonnal beállok az asztal mellé, két női segítőt kérnek. Ágival megyünk. Mi mondjuk aznapra az áldást a barheszra. Uhh, kiráz a hideg, kezd helyrebillenni a lelki békém. Végül Lelával közösen, hárman mondjuk el az áldást a sok száz kalácsra. Finom is lett, ez a hedonista énemnek fontos.
Kedd este már érzem, hogy fáj a torkom, csütörtökre már nagyon nem vagyok jól. A mazgan. Egyszerűen nem vagyok jó barátságban a légkondi bacilusaival. Majdnem mindig ledönt a lábamról itt Izraelben. Rutinosan készültem az orvosommal, h ha kezdek lepukkanni, akkor megkeresem. Írtam, válaszolt, egyeztettünk, átbeszéltük a gyógyszerelésemet. Pénteken délután megyek a barátaimhoz, ők is rutinosak, már többedjére fogadnak betegen, hogy Sabesz kimenetelére majdnem gyógyultan adjanak vissza a csoporthoz. Finom, gyógyító, vitaminbombás zöldségleves az egyik titok. A másik meg a gondoskodásuk.
Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam a programhoz és a szervezést Maccabi Vac Hungary
#maccabivac #maccabivachungary #kkljnf #bringthemhomenow
Folyt. köv.
Fotó: Wéber Ági
További képek: https://www.facebook.com/share/p/1QK63MQ8vVH86uW9/