Felavatták Salamon Béla (1885-1965) magyar komikus emlékhelyét a Munkács közelében található szülőfalujában.
Beregrákos leghíresebb szülötte 1885-ben látta meg a napvilágot. Édesapja szatócsboltot működtetett a faluban. Noha hatéves korában a család Berettyószentmártonba költözött, a beregrákosi magyar közösség máig büszke az innen származó legendás kabarészínészre – mondta el Tóth Margit, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének elnöke.
A pénteken átadott közösségi tér – a Salamon Béla-emlékpad – ötlete már évekkel korábban megfogalmazódott, azonban előbb a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború akadályozta a megvalósítását. 2024 elején a KMKSZ sikeres pályázatának köszönhetően, a Betlen Gábor Alap támogatásával Salamonék egykori családi háza előtt sikerült kialakítani az emlékhelyet, amely két padból és a közöttük elhelyezett kétnyelvű, ukrán és magyar felirattal ellátott márvány emléktáblából áll.
A humorista “egyáltalán nem vicces időben”, világháborúk, zsidóüldözés és diktatúrák idején élt – fogalmazott Pál László református lelkész. Párhuzamot vonva a jelenlegi ukrajnai helyzettel kiemelte: “szükséges az, hogy legyen jókedvünk, és legyen őszinte a beszédünk”.
Gulácsy Géza, a szervezet alelnöke emlékeztetett arra, hogy a KMKSZ kezdettől fogva feladatának tekinti a magyar kultúra értékeinek a megőrzését. “Ez egy méltó emlék nemzetünk nagy színészének” – jelentette ki Gulácsy Géza, majd reményét fejezte ki, hogy a következő lépés Salamon Béla leromlott állagú szülőházának felújítása lehet.
Salamon Béla a futballért fiatalkora óta rajongott: az MTK törzsszurkolójaként ismerték, előtte a klub elődje, a Hungária elkötelezett szurkolója volt. Érdemes művészi címét 1958-ban kapta. Budapesten halt meg 1965. június 15-én. Utolsó kívánsága az volt, hogy koporsóját szeretett csapata, az MTK labdarúgói vigyék a vállukon, de kikötötte, hogy az MTK–FTC labdarúgó-mérkőzést mindenképp meg kell tartani.
Zsidó származása miatt 1939-től 1945-ig színházban nem játszhatott, csak a zsidótörvények miatt a színpadtól eltiltott művészeket tömörítő OMIKE Művészakció estélyein lépett fel időnként 1940 és 1944 között.