Ezen a héten Mózes III. könyvének záró hetiszakaszát olvassák fel a zsinagógában. Címe: Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי), jelentése: Törvényeimet. Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy, ha megtartják az Örökkévaló rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik, “üldöznek maj d öten közületek százat, százan közületek tízezret”.
Béke lesz és nyugalom és a Gondviselés jár majd Izrael városaiban, utcáiban, mert azért vezette ki népét Egyiptomból, hogy összetörje jármát, ne legyenek rabszolgák. Felegyenesedve járjanak útjaikon.
A Tóra-felolvasó tompított hangon azt is tudtul adja, ha nem hallgatnak a szóra, akkor büntetés következhet: betegség, vereség, éhínség, vadállatok, ostrom és száműzetés. A sötétségben azonban ott a fény, a remény, mert a Teremtő megemlékezik a szövetségről, amelyet ősapáinkkal, Jákobbal, Izsákkal, Ábrahámmal kötött, hogy Ő lesz Izrael Istene.
Ezért is volt a kivonulás Egyiptomból, mert ennek így kell lennie. Szó esik még az emberek, férfiak, nők, gyermekek becsértékéről is. Az elsőszülött gyermeket 30 napos korában ki kellett váltani a kohanitától 5 ezüst sekelért (Mózes II. 13:11.). E szidra szerint ennyi volt egy gyermek becsértéke.
Az elsőszülöttek lettek volna a papok, de mivel ők is vétkeztek az aranyborjú bűnében, csak a leviták maradtak hűek, ezért ez utóbbi törzsből származó Áron fiai és utódai lettek a papok.
A szellemi és fizikai tisztaságról szóló Leviciusz – a harmadik könyv – verseinek száma 859, hetiszakaszainak száma 10, fejezetei 27. A felolvasás után a közösség felállva mondja: Erősödjünk, hogy folytathassuk a Tóra tanulmányozását.