Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke ünnepi gondolatai az 5784. zsinagógai esztendő Pészach ünnepe alkalmából:
Készülve nyolcnapos szabadságünnepünkre, Pészachra, visszaolvasva a tavalyi emlékező szövegemet, melyben keleti szomszédunk – területén majd másfél százezer magyarral- szabadságáért aggódtam, eszmélek rá, hogy e gondolat tragikus folytatását rendelte az idei zsinagógai esztendő kezdete.
2023. október 7-én Izrael szent földjére, a modern kori zsidó államba, a Közel-Kelet egyetlen polgári demokráciájába behatoltak a Hamasz terroristái, esztelen öldöklésük során 1200 ártatlan ember – csecsemőktől az aggastyánokig – vesztette életét, 130 túsz még mindig a terroristák fogságában van. A glóbusz számos helyén több mint visszatetsző jelenséget tapasztalhatunk: a megtámadott Izrael helyett az agresszor terrorszervezet álszent „harcát” támogatják sokhelyütt. Az antiszemitizmus szennyes áradata újra elöntött sok egykor békés teret.
Pedig „a zsidógyűlölet rendesen nem egyedül a zsidóságot éri. A brutális küzdelem a szabadság és egyenlőség ellen rendesen ikertestvére a zsidógyűlöletnek. Annyi érdek fűződik a szabadságjogok elnyomásához, hogy nem lehet csodálni, ha ezen érdekek képviselői megragadják a legkényelmesebb alkalmat a küzdelemre, amidőn a zsidókra uszítják seregüket.”
Sajnos időtálló gondolatok 1896-ból, Fleischmann Sándor jogász tollából, ki jelentékeny közírói munkásságot folytatott a magyar zsidóságot érintő aktuális politikai és társadalmi kérdések vonatkozásában.
Igen, antiszemitizmus és elnyomás kéz a kézben járnak, ennek jegyében emlékezünk idén a magyar holokauszt kiheverhetetlen tragédiájának 80. évfordulójára, és ne legyen kétségünk, hogy az iszlám fundamentalista zsidóellenesség és a magukat „progresszívnek” gondolók a szabadság elnyomásában érdekeltek.
Mit üzen nekünk Pészach ünnepe a mostani nehézségek dacára is?
„Annyi támadás, annyi üldöztetés törött már meg ezen csekélyke kis szirten, melyet a végzet a népek hullámzó tengerébe helyezett, hogy nincs okunk kételkedni abban, hogy ezen újabb viharok, melyek ismét hullámokat vernek a zsidóság körül, csak úgy el fognak simulni, amint elsimultak elődjeik.” – így folytatja gondolatait Fleischmann.
Fájdalmasan optimista -vészkorszak előtti – gondolatok, melyekből azonban ma is erőt lehet meríteni nem csak ünnepi széder vacsorán, hanem a mindennapokban is.
De mit is ünneplünk Pészach napjaiban?
A héber naptár szerint Niszán hónap 14. napjának estéjén – a világi életünkben használatos Gergely-naptár alapján idén 2024. évben április 22-én – köszönt be a zsidóság legnagyobb zarándokünnepe: a Pészach. Nyolcnapos ünnepünk a zsidó nép felszabadulására emlékezik, midőn Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság és szolgaság után, majd három és félezer évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét – amely Mózes küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Örökkévaló rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el – Mózes második könyvének 1–15. fejezete írja le.
„Úgy látszik, ez világhistóriai küldetésünk, hogy az emberi jogokért való küzdelemben mi legyünk azon elem, mely az első ostrom dühét kell, hogy elbírja. Mi e küzdelmet eldönteni nem fogjuk, és az antiszemitizmus a népeket nem fogja kiböjtöltetni, minket annál kevésbé, mert hozzászoktunk a kovásztalan kenyérhez.” – zárul Fleischmann Sándor gondolatfüzére.
A Pészach első két estéjén tartandó ünnepi széder vacsorákon – „örök tanulságul” – hangozzék fel a Haggáda, az Egyiptomból való kivonulás történetének elbeszélése, soha nem volt ebben az évszázadban ily aktuális.
Pészach ünnepén minden zsidó honfitársamnak szép ünnepet, Kóser Pészáchot kívánok!
Hag Pesach Szameah! ! חג פסח שמח
Budapest, 2024. április 22. / 5784 Niszan 14.