Már minden erőnkkel készülhetünk a “szabadság ünnepére”. Holnap este fél nyolc előtt öt percceé beköszönt Pészach(פסח), a Széder estével megkezdődik kivonulásunk spirituális felidézése a szolgaság földjéről.
Az ünnepet megelőzően már számos alkalommal taglaltuk Pészach főbb tudnivalóit, az alábbiakban röviden leírjuk, mi az amit az ünnepről feltétlen tudni kell.
Pészach a csodával határos egyiptomi kivonulás, és megszabadulás emlékünnepe, amelyet a diaszpórában nyolc napon át tartunk. Első és utolsó két napja főünnep, a közte lévő négy nap félünnep.
Az ünnep négy neve egyben jelentőségét is fémjelzi:
1. Pészach (פסח), az “elkerülés ünnepe”, mert a Tóra szerint a csapás “elkerülte” a zsidó házakat.
2. Hág HáMácot (חג המצות), a kovásztalan kenyér ünnepe. Emlékezve a történelmi eseményre, amikor őseink sietve hagyták el Egyiptomot, s nem volt elég idő a tészta megkelésére. Maga a mácá (népiesen macesz) szó kovásztalan kenyeret jelent. Ennek tésztájába sütés előtt vízen kívül mást nem lehet tenni. Nyolc napig – az egész ünnep alatt – csak kovásztalant eszünk.
3. Hág HáÁviv (חג האביב), a tavasz ünnepe.
4. Zmán Héruténu (זמן חירותנו), a szabadság ünnepe. Évszázadokon keresztül rabszolgasorban szenvedtek őseink Egyiptomban. Ám Isten meghallgatta Izrael gyermekeinek jajkiáltását. Mózes személyében olyan vezető támadt, aki a tömeg élére állva kivezette az embereket a szolgaságból. Ez az esemény mélyen belevésődött a közösségi emlékezetbe, a családi és a templomi életbe egyaránt.
Az első két nap estjén kerül sor a Széder esti vacsorára, mely az ünnep legközpontibb eleme.
Az ünnepet köszöntő este legfontosabb célja ugyanis az, hogy a családfő elmesélje gyermekeinek az ősi megszabadulás történetét, hogy továbbadja a hagyományt. Mindenki érezze úgy magát, mintha ő maga szabadult volna ki Egyiptomból.
“…mert erős kézzel kivezetett az Örökkévaló Egyiptomból!”
“כִּי בְּיָד חֲזָקָה הוֹצִאֲךָ יהוה מִמִּצְרָיִם”
A széder szó (סֵדֶר) jelentése: rend. Az est házigazdája ugyanis meghatározott rendben vezeti le az estét.
A széder este szerkezete sorrendben a következő:
KÁDÉS: Ünnepet köszöntő ima.
URHÁC: A házigazda kézmosása (ennek főképp tisztasági oka van). KÁRPÁSZ: A zöldséget (salátát, piros retket) sós vízbe mártva fogyasztjuk el. (A sós víz azokra a könnyekre emlékeztet, amelyeket őseink hullajtottak az egyiptomi szolgaság idején.)
JÁHÁC: A középső mácá kettétörése. (A házigazda ezt kendőbe csomagolja és “eldugja”. Amikor a vacsora előtt a családfő vagy a széder levezetője ismét kezet most, a gyerekek “elcsenik”, s csak ajándék fejében adják azt vissza. A széder estet ugyanis addig nem lehet befejezni, amíg abból nem esznek, amíg ez a maceszdarab elő nem kerül. Ezt nevezik Áfikomán-nak.)
MÁGID: A gyerek négy kérdést tesz föl édesapjának. MÁ NISTÁNÁ (מַה נִּשְּׁתַּנָה): Miben különbözik ez az éjszaka a többitől? A szülő válaszában elmeséli – hagyományos magyarázatokkal fűszerezve – az egyiptomi csodás megszabadulás történetét: ÁVÁDIM HÁJINU (עֲבָדִים הָיִינוּ): Szolgák voltunk Egyiptomban …
RÁHCÁ: Étkezés előtti kézmosás.
MOCI-MÁCÁ: Áldást mondanak a maceszra. Ilyenkor esznek belőle először.
MÁROR: Keserű fű, általában torma, amelyet azért eszünk, hogy a rabszolgasors keserűségét felidézzük.
KORÉH: Két macesz közé tormát teszünk, s úgy esszük. (Emlékezésül a hajdan volt jeruzsálemi Szentélyre.)
SULCHÁN ARUCH: Terített asztal. A vacsorát kemény tojással kezdjük. CÁFUN: A “megtalált” áfikomán-t megkóstolják.
BÉRÁH: Étkezés utáni ima.
HÁLÉL: Hálaadó zsoltárokat mondunk.
NIRCÁ: Kedves, játékos ünnepi dalok következnek befejezésül.
A Haggáda állandóan visszatérő motívuma a négyes szám: négy pohár borból iszunk; a széder tálon négy alkalmi étel van: sült hús, főtt tojás, kovásztalan kenyér és keserű gyökér.
A széder tálon mindezeken kívül még kárpász: zöldség, hároszet: almából, fahéjból, dióból, borból álló keverék, valamint sós víz is található.
Kovásztalan kenyeret azért eszünk, mert ezt vitték magukkal őseink Egyiptomból. Sietve kellett távozniuk: nem volt idejük a tészta kelesztésére.
A hároszet a vályogból gyúrt téglákra emlékeztet, amelyekkel őseink rabszolgaként dolgoztak. A sós víz a könnyeket idézi.
A szédert levezető házigazda hangosan olvassa a Haggádát, s a többiek vele éneklik a melódiákat.
Az egész szertartás célja az, hogy érdeklődést keltsen a gyermekekben, s figyeljenek a Haggáda szövegére, az apa magyarázataira, s hogy a szokatlan szertartások láttán kérdezzenek, illetve a házigazda feleljen nekik.
Végezetül egy, az ünnephez kapcsolódó közismert dal: