Ezen a héten a Tázriá (תַזְרִיעַ), askenáz kiejtéssel Százriá hetiszakaszt olvassák fel a zsinagógákban. A rituális és fizikai tisztaságról esik szó és egy súlyos betegségről, a poklosságról, amelyet leprának fordítanak, talán nem pontosan. Ugyanis a lepra gyógyíthatatlan betegség, a poklosságot gyógyítottak a papok, akik orvoslással is foglalkoztak. Bár van olyan vélemény, hogy amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik, az nem azt jelenti, hogy annak idején sem ismerték.
Akinél poklosságot észleltek, annak el kellett hagyni a tábort, és csak gyógyulása után térhetett vissza a közösségbe. Ez a betegség büntetésnek számított a “rossz szó” a rágalom, az alaptalan vádaskodás, a pletyka vétségéért járt e fenyítés.
Ha az illető meggyógyult, ahogy írva van, “mossa ki ruháit, nyírja le minden haját, fürödjék meg, és legyen tiszta., azután bemehet a táborba, de háljon sátrán kívül hét napig”.
Látjuk, hogy többezer évvel ezelőtt a nagyon fontos járványügyi, egészségvédelmi, tisztasági intézkedéseket foganatosítottak a közösség érdekében.