A hét szombatja a második a nevezetes szombatok közül, Sábát Záchor (שבת זכור), az emlékezés szombatja. Ez mindig a Purimot megelőző hétre esik. Emlékezni kell az Amálékok cselekedetére, akik megtámadták Izrael gyermekeit amikor kivonultak Egyiptomból és a lemaradók, a gyermekek és idősek, betegek közül szedték áldozataikat. Az aktualitást az adja, hogy Hámán a purimi történet negatív főszereplője Amalék leszármazott volt.
Ámálékról olvassuk a Tórában:
“Ekkor jött Amálék és hadakozott Izraellel Refrdimben. És szólt Mózes Józsuához:És szólott Mózes Józsuához: Válogass ki nekünk férfiakat és menj, ütközz meg Ámálékkal. Holnap én ott állok a domb tetején, és Isten vesszeje kezemben lesz. És Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe Amálékkal; és Mózes, Áron és Chúr fölmentek a domb csúcsára. És történt, midőn Mózes felemelte karját, akkor erősödött Izráel és midőn lebocsátotta karját, akkor erősödött Amálék.”
Az emlékezés csatlakozik a történethez is, amikor Izrael harcol az amalekiták ellen. “Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről, nemzetségre”
Évezredeken át láthattuk, hogy Ámálék sosem halt meg. Purim történetében Hámánként, a Soah idején a Választott Nép gyilkosaként volt jelen, de ma sem alszik. A veszély egyre növekedik, amikor a test kivánságai ellen, az Ámálék ellen hamarosan a földi törvények sem adnak védelmet.