A zsidóságban több újév is van. Ez nem is olyan furcsa, mint amilyennek elsőre hangzik. A polgári naptári évben is sokféle évkezdet és – vég van. Gondoljunk csak a tanév kezdetére és végére, vagy akár a pénzügyi évre. Ez alapvetően ugyanaz a metodika, mint a különböző zsidó újévek.
A legfontosabb új esztendő természetesen Ros Hásáná (רֹאשׁ הַשָּׁנָה), Tisri hónap elsején és másodikán. Új évkezdet továbbá Niszán hó elseje, a királyok új éve. E dátumtól számították a királyok uralkodásának éveit.
Elul első napja a tizedek új esztendeje. E naptól számították a terményekből való adófizetési kötelezettséget.
Végezetül Tu BiSvát (ט״ו בשבט), azaz Svát hónap 15. napja a fák újéveként ismeretes.
A „Tu” nem szó, hanem, mivel a héber nem használja sem az arab, sem a római számokat, így a betűk rendelkeznek számértékkel. A két héber betű:
a ט = 9, és a ו = 6, együtt kiadja a napot, a 15-öt. Azért nem írjuk a számot
a logikus 10 + 5-ös felbontásban, mert e számoknak megfelelő betűk egybeolvasva I.ten egyik nevét adják ki.
Tu BiSvát eredeti célja a fák terméséből adandó tized kötelezettségének kiszámítása volt. Mózes III./ 19:23-25 kimondja, hogy a fák gyümölcsét nem
szabad fogyasztani az első három évben, a negyedik év termését áldozatként be kell mutatni, és utána, az ötödik évtől lehet csak enni a gyümölcsöt.
Tu BiSvátkor a fa életének egy újabb évébe lép. Ha Svát hó 14-én ültettek egy fát, akkor az Tu BiSvát után már második évébe lépett, míg ha Svát 16-án ültették, akkor csak a következő Tu Bisvátkor lett két esztendős.
Tu BiSvát nem szerepel a Bibliában. A Misna a zsidó szóbeli hagyomány 200 körül kodifikált gyűjteménye említi meg Ros Hasana traktátusban.
Kevés hagyománya, vagy szokás van e napnak. Mózes V/8:8 alapján Izrael földjének hét kiemelkedő terménye van: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, az olajbogyó és a datolyaméz.
Eredetileg ezeket fogyasztották e napon. Később Európában, ahol e gyümölcsök nehezen voltak elérhetőek, Izrael földjéről származó szentjánoskenyeret fogyasztottak, mivel e növény jól tűrte a hosszú utat.
A középkori kabbalisták vezették be a sokféle gyümölcs fogyasztásának szokását. Ma általában tizenötféle gyümölcsöt eszünk e napon, megfeleltetve a dátumnak. A gyümölcsök számának növelése I.ten dicsőítését jelenti, aki számtalan növényt teremtett. Ugyancsak középkori kabbalista szokás, amely nálunk nem terjedt el, hogy a pészachi széder mintájára TuBisvát-i szédert tartanak.
Mindazonáltal széles körű és igen szép szokás, hogy a tizenöt között van olyan gyümölcs, melyet az adott esztendőben még nem ettünk, így arra egy külön áldást, a sehechejjónut (שֶׁהֶחֱיָנוּ) kell mondanunk. Ezzel az áldással hálát adunk I.tennek, hogy megérhettünk egy újabb szép napot.