A budapesti gettó felszabadításának 79. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) csütörtökön a Dohány utcai zsinagógában.
Az alábbiakban Mester Tamás, a BZSH elnökének, a Mazsihisz alelnökének beszédjét olvashatják:
Tisztelt Túlélők!
Tisztelt Emlékező Közösség!
Kedves Vendégeink, Barátaim!Hetvenkilenc, nyolcvan, igen, hölgyeim is uraim, számok egymás után, de fordított megemlékezési sorrendben.
Éppen ma hetvenkilenc esztendeje szabadította fel a szovjet vörös hadsereg a budapesti gettót, melynek rettenetes előzményének 80. évfordulójára emlékezünk az idén.
1944. március 19. Magyarország náci megszállását követően zajlott a magyarországi zsidóság egyik legfájdalmasabb epizódja.
Április 14.-én megkezdődik a magyar vidéki zsidóság gettósítása és deportálása.
Az Eichmann-kommandó létszáma önmagában elégtelen lett volna a sokszázezres zsidóság deportálásához, de tevékenységüket nagyban segítette a magyar hatóságok támogató együttműködése.
A német megszállás terhe alatt, az akkori magyar állam kiszolgáltatta zsidó honfitársait és tevőlegesen részt vett 600 ezer hittestvérünk elpusztításában.
Testvéreink mártírhalált haltak Auschwitz és a többi haláltábor poklában, a munkaszolgálatban, a halálmenetekben, a Dunaparton, vagy éppen itt a budapesti gettóban.
Nem elhallgatható azonban az a történelmi folyamat sem, mely a tragikus végkifejletet megelőzte.
1920 Numerus Clausus, három zsidótörvény 1938, 1939, 1941-ben, és a fizikai megsemmisítés első állomása,
Kamenyec-podolszk 1941 nyara.
Röviden a budapesti gettóról emlékeztetőül.
1944. november 29-én, a nyilas belügyminiszter, Vajna Gábor kiadott rendeletére alakították ki a budapesti gettót, Budapest VII. kerületének belső részén.
A fővárosi zsidóság jelentős részének elkülönítésére létrehozott kényszerlakhelyen, mely Európa utolsó, egyben legnagyobb gettója volt, 70-80 ezer embert zsúfoltak össze.
A teljes vagyon és jogfosztás mellett, az emberségükben végletekig megalázott, a legalapvetőbb emberi szükségleteiktől is megvont pesti zsidóság naponta küzdött az életéért. Folyamatosan éheztek, a higiénés és egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, ennek és a nyilasok brutális gyilkosságainak következtében a zsidók tömegesen haltak meg.
Tisztelt Emlékező Közösség!
79 évvel később, a történelem sok más, egyéb viharától megtépázva is ki kell tudni mondani:
Pest polgárait és ezen belül a gettóban még életben lévő zsidó embereket a szovjet vörös hadsereg szabadította fel és szabadította meg az esztelen náci-nyilas uralomtól. Tisztelet és hála a hős vörös katonáknak.
Majd nyolcvan év távlatából az emlékezés feladatán túlmenően van-e egyéb kötelezettségünk nekünk, a túlélő hittestvérek leszármazóinak, szélesebb spektumban a hazai és nemzetközi demokratikus közvéleménynek?
Úgy tűnik igen.
„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt” – mondta állítólag Eisenhower tábornok – a későbbi amerikai elnök – az egyik koncentrációs tábor felszabadítását követően.
Sajnos Eisenhower szomorú próféciája bizonyos körökben valóra vált, azzal kell szembesülnünk, hogy a vészkorszak tagadása vagy relativizálása egyre nagyobb társadalmi bázist ér el.
Nem csak itt, Közép-Európában, hanem a „művelt nyugaton” is.
2022-es felmérés szerint az USA és Kanada általános és középiskolás diákjainak közel 33 százaléka szerint nem biztos, hogy volt Holokauszt, és még ha volt is, a történet „eltúlzott vagy nagyobbrészt kitalált”.
Itthon sincsen nagyon mivel büszkélkednünk: 2019-es felmérés szerint 15% azoknak az aránya, akik szerint a koncentrációs táborokban sosem voltak gázkamrák.
21% gondolja úgy, hogy a holokauszt nagy részét a zsidók csak utólag találták ki.
E kedvezőtlen folyamatra tragikus módon ráerősített „október hetedike”, a Hamasz terrorszervezet vérontása Izraelben. Nem lehet nem látni a tragikus párhuzamot a tavaly szent ünnepünkön Szimchász Tajró – a Tóra örömünnepén folyó mészárlás és a hetvenkilenc-nyolcvan esztendővel ezelőtti események között.
1.400 ártatlan civil izraeli hittestvérünk vált az iszlám radikalizmus áldozatává, 5.500-an sebesültek meg és 250 embert túszul ejtettek, akik közül 136 ember sorsa a mai napig nem ismert.
Katona fiaink közül nagyságrendileg 500 fő esett áldozatul ebben a háborúban. Emlékükből fakadjon áldás.
Számomra érthetetlen módon az október 7-i izraeli tragédia paradox módon bizonyos magukat progresszívnek gondoló körökben újabb antiszemita hullámot gerjesztett az Egyesült Államokban és Európa szerte, főleg ott ahol az esztelen terrort támogató eszmékre fogékony csoportok élnek.
Látható, hogy van feladatunk bőven hetvenkilenc évvel a budapesti gettó felszabadulását követően is.
Mindenekelőtt az emlékezet, az emlékezet, mely nem lehet más mint a valóság.
Az első az, hogy a még köztünk lévő túlélőkről minden tekintetben gondoskodjunk.
Lehetőség szerint az érdemi visszaidézhető emlékekkel élő túlélők elbeszéléseit – akiknél ez még nem történt meg – jegyezzük le, vessük papírra, dokumentáljuk filmen.
A Budapesti Zsidó Hitközség világi vezetőjeként a még közöttünk élő túlélőknek további nyugodt, békés és egészségben eltöltött hosszú életet kívánok.
Második: oktatás, felvilágosítás, tájékoztatás a valós és hiteles történelmi eseményekről.
„Mózes szólt a néphez: …És add tudtára fiadnak azon a napon, mondván annak okáért, amit tett az Örökkévaló velem, midőn kivonultam Egyiptomból.” – szól a Tórai tanítás.
Innen bontakozott ki az a zsidó hagyomány, felfogás, mely az emlékezés, a meséld el fiadnak elvét kiemelkedő jelentőségűnek tartja.A harmadik örök feladatunk pedig a történelmien hű emlékezés a felszabadító Szovjet Vörös Hadsereg hős katonáiról.
E hiteles visszaemlékezést nem árnyalhatják be, nem festhetik át későbbi történelmi tragédiák vagy aktuálpolitikai felvetések.
A mai nap és ez az óra az emlékezésé!
Elmondjuk imáinkat, letesszük az emlékezés köveit.
Emlékezzünk néma főhajtással a budapesti gettó mártírjaira, családtagjainkra, barátainkra, ismerőseinkre.
A fővárosi harcok civil áldozataira, a nácizmus ellen harcoló hős katonákra!
Emlékük legyen áldott!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
SHALOM