Visszatekintő – A budapesti gettó felszabadulását követő évben írták

Készülvén január 18-ra, amikor is a budapesti gettó felszabadításának 79. évfordulójára emlékezünk, érdemes feleleveníteni korábbi, történelmi írásokat, amelyek ezen időkben láttak napvilágot.

A Haladás című újság 1945 októberében indult, és kiemelten foglalkozott a magyar zsidóság kirekesztésével, 1944-es tragédiájával, az üldöztetés és a felelősség kérdéseivel. Erőteljes fellépést szorgalmazott az újjáéledő antiszemitizmus ellen.

A budapesti gettót 1945. január 18-án szabadították fel, ám azok, akik túlélték a gettóban töltött időszakot, további nehézségekkel küzdöttek az elkövetkezendőkben is. Erről a Haladás című lap egy évvel később, 1946. február 8-án az alábbiakban írt (az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár dokumentációja szerint):
“A budapesti zsidóság egyharmadát ma is el kell tartani. Pontosan 36.029 embernek adtak február 6-án, szerdán ebédet. Enélkül a segítség nélkül ez a harminchatezer pesti ember nem tudni, mit evett volna, mert nemcsak szegíny, hanem keresetképtelen is.
A harminchatezer emberből, aki népkonyhákon vagy egyéb intézményeknél kap délben ebédet
15.355 keresetképtelen
2.343 gyerek
1.636 szakmai otthonokban élő tanonc
1.657 kórházi ápolt
1.740 deportálásból most hazatért

Ezenfelül 5.722 adag ebédet nyersanyagban adnak ki olyan hatvanhárom évesnél idősebb embernek, férfinak vagy asszonynak, aki képtelen a saját lábán eljutni az etetőhelyre.


A felnőttek ebédje levesből, főzelékből, valami savanyúságból vagy egyéb apróságból és kenyérből áll. A gyermekek friss főzeléket is kapnak, azután körözöttet, lekvárt, tojást, néha gyümölcsöt. A felnőttek ebédjének heti kalóriaértéke kenyér nélkül körülbelül négyezer.
Budapesten 1945-ben a felszabadulás napjától számítva 518 zsidó gyerek született, 1944-ben az év első öt hónapjában (csak ebben az öt hónapban anyakönyveztek rendszeresen) kétezer.

Budapesten 1945-ben január tizenkilencedikétől december harmincegyig 6903 zsidó halt meg. 1944 első kilenc hónapjában: 2543.

Százalékokban és arányban kiszámítva ez azt jelenti, hogy a felszabadulás után sokkal kisebb számú budapesti zsidóság halálozásinak aránya tízszeresen felülmúlja az 1944. év első háromnegyed részében elhaltak arányszámát. Ennek az oka az, hogy közvetlenül a felszabadulás után a gettó lakosai kiéhezve nem tudlak ellenállni az első hónapok megpróbáltatásainak.

1944. október 15-től, tehát Szálasi hatalom átvételétől 1945 január 18-ig, a felszabadulásig a gettóban meghalt tizenhétezer zsidó. A védett házakból elhurcoltak és kivégeztek tíz- és tizenötezer között. Ebben az utóbbi számban bennfoglaltatnak azok is, akiket rejtőzködés közben felfedeztek, azok is, akiket Budán a kórházakban gyilkoltak le és azok is, akiket a Dunántúl terelgettek.

Érdekes tünet, hogy a megmaradt zsidók legnagyobb része ki akar vándorolni. Illetékes helyen hetvenöt százalékra becsülik azoknak a számát, akik el akarják hagyni hazájukat. Ezek közül mintegy hatvan százalék Palesztinába készül. Eddig közel 50.000 személy kért beutazási engedélyt Palesztinába.

A zsidóságnak ijesztően széles rétege a felszabadulás óta nem állott talpra. Otthonokban, kórházakban húzódnak meg, segélyekből, alamizsnákból tengődnek. Ez a néha tudatos, de gyakran tudattalan magatartás az önbizalmát elveszített, ügyefogyottá vált lélek védekezése a fenyegető magára-maradással szemben, amivel – úgy érzi – nem képes megbirkózni. A zsidóság széles rétege ma kollektív járadékneurózisban szenved.

El nem intézett emlékek, nem realizált veszteség, meddő ressentiment, kollektív járadékneurózis, újabb magahitegetés, szellemi polgárháború, ím ez a maradék-zsidóság lelki keresztmetszete 1946 őszén. Mi emelheti ki e lelki tespedésből, e magaemésztő belső viaskodásból? Közösség megteremtése, de nem a régi, tőkések-vezette, tartalom nélküli, idejét múlt, izraelita hitközségi élet mintájára, hanem gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködésen alapuló, reális közösségalkotás, amely hivatott a zsidó fizikai és szellemi dolgozók összefogására, a zsidó szellem korszerű átnevelésére és a zsidóság bekapcsolására a haladó nemzetek közösségébe.”


Meghívó a Budapesti Zsidó Hitközség megemlékezésére a budapesti gettó felszabadításának 72. évfordulóján>>> 
Minden amit a budapesti gettóról tudni kell>>>

2024, jan, 16