Csak évtizedek múlva derülhet ki a teljes igazság a Hamasz iszlamista terrorszervezet október 7-i támadásának nők ellen elkövetett bűntényeiről – állította egy társadalomkutató a Háárec című izraeli újságban szerdán.
Sarai Aharoni, a Ben Gurion Egyetem vezető társadalomtudósa szerint még nem jött el az ideje a számvetésnek az október 7-i “fekete szombaton” történt szexuális bűnökkel kapcsolatban, sőt, várhatóan csak hosszú-hosszú évtizedek múlva lehet majd megismerni a teljes igazságot ebben a kérdésben.
Elmondása szerint jelenleg dokumentálni kell a történteket világosan elkülönítve egymástól a megbízható bizonyítékokat és a hamis pletykákat. Egyelőre hagyni kell, hogy az archívum mélyére süllyedjen az így megszerzett információ, a szörnyűségeket átélt nők érdekében, és talán az igazság kedvéért is.
Aharoni vezette az elmúlt hónapokban a terrortámadásban elkövetett szexuális bűncselekményeket dokumentáló csoportot. Szerinte végül majd napvilágra kerül minden a támadáskor elkövetett szexuális bűncselekmények terjedelméről és súlyosságáról szóló adat, de ez valószínűleg csak évtizedek múlva fog megtörténni, és addig – részinformációkkal kell beérni.
“Számos, az archívumba eljutó anyag a törvények szerint titoktartási kötelezettség alá esik, és még legalább harminc évig, de valószínűleg tovább is zárolva lesz, mert érzékeny személyes információt tartalmaz, és akár további 75 évre is titkosítható” – mondta Aharoni.
“Ráadásul a tapasztalatok szerint a szexuális erőszak túlélői közül sokan úgy döntenek, hogy csak idős korukban, életük vége felé mondják el történetüket nyilvánosan vagy családtagjaiknak” – magyarázta.
“Az áldozatok és a családok magánéletének védelméről van szó a nyilvánossággal szemben. Aggodalomra adhat okot, ha politikai szükségletekből kezelik a kérdést, alaposan meg kell fontolni, hogy ez valóban helyénvaló-e. De még mindig, jelenleg is vannak elrabolt emberek a Hamasz fogságában, és a figyelem felkeltése életeket menthet. Ez is egy súlyos szempont” – tette hozzá.
Aharoni október 7-e után dokumentációs csoportot kezdett vezetni, együttműködésben a már korábban megalakult, a Hamasz nők és gyermekek elleni bűncselekményeivel foglalkozó civil bizottsággal. A dokumentáló közösség jelenleg hét, a nemi kérdések, a közel-keleti politikatudomány, és az emberi jogok területén szakértő nőből áll.
“A csapat feladata megváltozott az idők során” – közölte Aharoni. “Először azt hittük, hogy végre tudjuk hajtani az információk valós idejű dokumentálását, hogy megértsük, mi történt valójában. Az idő múlásával rájöttünk, hogy nagyon nehéz dilemmákkal állunk szemben a rengeteg anyag, és azok változatossága, valamint az olyan kérdések miatt, mint a magánélet védelme” – közölte.
“Az október 7-i támadásban az a különleges, hogy digitális korban játszódik, látszólag mindent filmre vettek, és sok-sok forrásból rengeteg anyag van – biztonsági kamerákból, a Hamasz tagjainak, az IDF harcosainak és a rendőröknek a testkameráiból” – fejtette ki a társadalomkutató.
A bőséges dokumentáció mellett azonban ma már létezik olyan mesterséges intelligencia is, amely lehetővé teszi az anyagok hamisítását, valamint vizuális adatbázisok, amelyekkel a világ más részeiről származó anyagok beültethetők az izraeli-palesztin kontextusba.
“Ismert jelenség általában a szexuális bűncselekményeknél, és különösen a háborús erőszaknál, hogy letagadják és elhallgatják a történteket. Egyénileg, amikor a támadással gyanúsítottak hevesen tagadják az áldozatok vallomásait, országosan pedig például most, amikor a Hamasz makacsul visszautasítja az általa elkövetett szexuális bűncselekményekről szóló jelentéseket és vádakat” – hangsúlyozta a kutató.
“Szintén nehéz feladat a tanúvallomások gyűjtése az áldozatoktól akár a trauma, akár a szégyen miatt, akár mert sokukat meggyilkolták, ahogy az a jelek szerint október 7-én történt” – közölte.
Aharoni szerint az áldozatok érdekében jobb, ha most abbahagyják a masszív foglalkozást a velük történtekkel, mert a nyilvánosság részvétele ezekben a kérdésekben sokkal nagyobb kárt okozhat, mint amekkora hasznot hoz.
Elmondása szerint ez a feminista, az áldozatokat és érdekeiket a középpontba helyező megközelítés hosszú távú perspektívából közelíti meg a dokumentálás és archiválás szükségességét, s megőrzi az anyagokat az elkövetkező évtizedekre a magánélet sérelmének csökkentése érdekében.
(mti)