Miként a Tórában le van írja: “A hónap kilencedikének estéjén sanyargassátok lelketeket”. Viszont nem kilencedikén böjtölünk, hanem csak tizedikén, ezt pedig bölcseink úgy magyarázzák, hogy azokra, akik esznek és isznak kilencedikén és böjtölnek tizedikén, úgy kell tekinteni, mintha mindkét nap böjtöltek volna.
Ennek az a magyarázata, hogy az étkezés örömével kimutatjuk, hogy mennyire örülünk, hogy a következő nap vezekelhetünk, valamint, hogy tudatában vagyunk bűneinknek. Egy kiadós étkezés Jom Kippur beköszönte előtt elegendő testi erőt ad ahhoz, hogy zavartalanul a lelkeinkre, és elhunyt hozzátartozóinkra tudjunk koncentrálni 25 órán keresztül.
Ami az étkezési szokásokat illeti, szokás halat enni a Jom Kippurra virradó reggelen. Legmegszokottabb ilyenkor a gefilte fish fogyasztása. Van is egy ide vonatkozó történet még a római időkből. Ez a történet arról szól, hogy Rómában a Yom Kippur előtti napon elment a piacra egy zsidó szabó és egy római elöljárónak a szolgája. Mind a ketten halat szerettek volna venni, de csak egy hal volt az egész piacon. Elkezdtek hát egymásra licitálni, mígnem az ár elérte a 12 dénárt. Ezt az elöljáró szolgája már nem akarta kifizetni, így a szabóé lett a hal. Amikor a szolgáló hal nélkül ment haza, az elöljáró kérdőre vonta. Erre elmesélte neki a történteket, s azt mondta, hogy úgy gondolta, 12 dénár már túl sok lett volna a halért. Az elöljáró elküldetett hát a zsidóért és őt is kérdőre vonta. A szabó elmondta neki, hogy az egész évben egyetlen olyan nap van, melyen Isten meg tudja bocsátani bűneinket, így hát minden pénzt megér, hogy illően köszöntsük ezt a napot. Az elöljáró ezt hallván megbocsájtott neki és útjára engedte. Isten pedig megjutalmazta ezt a szabót a cselekedetéért. Amikor ugyanis elkezdte feldolgozni a halat, talált benne egy drágakövet, amiből élete végéig meg tudott élni.
S bár jelentős mitzvah Jom Kippurt megelőző órákban, valamint az ünnep kimenetelét követően minél többet enni, igyekezzünk minél könnyebb, minél egyszerűbben emészthető ételeket fogyasztani, hiszen könnyen megárthat a teljesen kiürült szervezetet nehéz, zsíros ételekkel teletömni. Nem véletlenül szokás számos zsidó családban, hogy az ünnep végeztével előbb némi csokis kalácsot fogyasztanak el némi tej kíséretében, majd mikor már megnyugodott a hasuk, néhány perc elteltével kezdenek csak hozzá az ünnepet követő vacsorának.