Pénteken este beköszönt Ros Hasana ünnepe, egyben az 5784-es esztendő.
Az alábbiakban Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnökének köszöntőjét olvashatják:
“Kedves Hittestvéreim!
Tisztelt Olvasók!
Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év, és itt van újra az ünnep – mindig ugyanúgy, és mégis mindig másképp.” John Ronald Reuel Tolkien író ekként tárja elénk az idő folyásának örök törvényszerűségét.
Mi, magyar zsidók az idő múlását is duplán éljük meg, hiszen a polgári időszámítás alapján minden év december végén az elmúlt év határidő-naplójának lezárásakor, és az új kalendárium megnyitásával is, de minden esztendő őszén a zsidó nagyünnepek beköszöntekor is szembesülünk az időtlen igazsággal: „megint eltelt egy esztendő”.
Ros Hásánára, majd azt az követő Engesztelőnapra (Jom Kippur) zsinagógáink újra megtelnek hívekkel, sok régi ismerős ekkor találkozik ismét személyesen. De fel kell tennünk a kérdést: miről is szól Ros Hásáná ünnepe? Mit vár tőlünk az Örökkévaló az új zsinagógai esztendő beköszöntével? Dr. Tomaschoff Baruch az izraeli magyar nyelvű napilap, az Új Kelet 1975. évi nagyünnepi lapszámában fogalmazza meg tökéletesen:
„2500 év óta is a sófár hangja riadót fúj a zsidó nép felé, hogy az elmúlt év tetteit vizsgálja meg, tanulja meg az önbírálatot — és fogadja meg, hogy a következő évben — megbocsájtást kérve a Mindenhatótól — mindent helyrehoz, amit elkövetett. — Más volna a világ, ha az emberek — itt az országban is (értsd Izrael, meg. tőlem M.T.) — legalább egyszer az évben — hibáikat belátni és jobb útra térni tudnának. Ros Hásáná ״ Isten birodalmát a földön” hirdeti, amikor ״ az igazságtalanság el fog némulni, és a gonoszság el fog tűnni — mint a füst” — mondja liturgiánk! Hozzátehetnénk — Jezsájás szavaival, hogy ״ Amikor az oroszlán majd együtt fog legelészni a gödölyével, és kisfiú pórázon vezeti őket, amikor a csecsemő játszadozik a vipera odújában” — ״ Mikor lesz ez igy”? — kérdi a próféta. ״ Amikor az ember szíve lelke teli lesz ismerettel — mint a tenger tele van vízzel”. Ez volt a zsidó álom — 2700 évvel ezelőtt! — a világharmóniáról, amikor még az állat is ideálisan megszelídül.”
Az idealizált világharmóniától távol vagyunk: szomszédunkban továbbra is dúl a háború, beláthatatlan következményeivel: inflációs folyamatok, a geopolitikai stabilitás megkérdőjelezése. Fontos, hogy ezen időkben ne tévesszük szemünk elől a kedvező eseménysorokat, hiszen azokból tudunk erőt meríteni a hétköznapokban. A magyarországi zsidó közösség továbbra is békében, biztonságban él hazánkban. Nem hallani olyan atrocitásokról, melyekről a Nyugat-európai sajtóból értesülni vagyunk kénytelenek. Senki nem kérdőjelezi meg – szemben a Nyugat-európai egyes hangokkal – a brísz és a kóser vágás létjogosultságát.
Ne hallgassuk el azonban a negatív tendenciákat sem: a közelmúltban az ADL (Anti-Defamation League) szervezet tíz európai ország lakosságát kérdezte meg arról, hogy egyetértenek-e bizonyos antiszemita nézetekkel, sztereotípiákkal. A felmérés megállapította: a magyar lakosság 37 százaléka vall antiszemita nézeteket, ami a legjelentősebb zsidóellenességet jelenti a vizsgált országok közül. Őszintén szólva mind egyéni, mind közösségi vezetői szinten – hála a Jóteremtőnek – ebből minimálisat érzékelek. Hiszem, hogy e kedvezőtlen folyamat megfelelő közvélemény előtti jelenléttel, fiatalok oktatásával megfordítható. A fiatalok (és általában a híveink) körében teendőnk nekünk is van, visszautalva a templomjárás gondolatára: jó lenne, ha nem csak a nagyünnepeinken lennének telve zsinagógáink, hanem a mindennapok ünnepi alkalmain, a Sabeszok bejövetelekor és Sabesz délelőtt is tömöttebb padsorokat szeretnék a zsinagógákba látni. Rohanó, informatikával, elektronikus eszközökkel, állandó „online jelenléttel”, az azonnali reagálás elvárásával megterhelt világunkban adjuk vissza a pihenés, a fizikai és szellemi regenerálódás rangját. Tanuljuk meg újra becsülni a Sabeszi előírások, a „kikapcsolás” jelentőségét.
Az előttünk álló zsinagógai év – egyben a 2024-es polgári esztendő – további kiemelkedő feladata lesz a magyar holokauszt 80 éves tragikus évfordulójáról való méltó megemlékezés. Számomra a kerek emlékesztendő azért is fontos tartalommal bír, mert vélhetően az utolsó olyan alkalom, amikor azon túlélők az életkorukból adódóan még köztünk vannak, akiknek konkrét emlékeik vannak a rettenetről. Az emlékév különböző eseményeiről kellő időben tájékoztatni fogjuk hittestvéreinket és a szélesebb közvéleményt.
Kedves Hittestvéreim, látogassanak el minél nagyobb számban a BZSH körzeti és a MAZSIHISZ zsinagógáiba a Nagyünnepek alkalmából, fogadjuk együtt az új, 5784-es zsinagógai esztendőt, hallgassuk együtt a sófár örök hangját, figyeljünk rabbijaink irányt mutató ünnepi gondolataira.
Kívánom, hogy a magyarországi és a budapesti zsidó közösség minden tagja, egyben hazánk minden polgára és lakosa egészségben és boldogságban élje meg a következő zsinagógai év minden egyes napját!
Lösonó Tajvó, jó beíratást és bepecsételtetést Mindnyájuknak!
לְשָׁנָה טוֹבָה תִכָּתֵבוּ
Mester Tamás
a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke”
