A Budapesti Zsidó Hitközség szeptember 10-én, vasárnap délelőtt tartotta hagyományos megemlékezését az elhurcolt és mártírhalált szenvedett hittestvéreink emlékének tiszteletére.
A megemlékezésen Mester Tamás, a BZSH elnöke, a Mazsihisz alelnöke is beszédet mondott. Többen jelezték, akik nem volt jelen a Kozma utcában, hogy szeretnék elolvasni az elnök beszédét, így az alábbiakban közöljük a vasárnap, Mester Tamás által elmondottakat:
“Tisztelt Holokauszt túlélők!
Tisztelt Emlékező Közösség!
Tisztelt Vendégeink, Barátaink!
Szeretettel köszöntök mindenkit a Budapesti Zsidó Hitközség nevében.
Hitünk szerint, szlíchesz, – a bocsánat – időszakában járunk, mely az egyik legfontosabb zsidó imaalkalom a Rajs Hasónó – a zsidó új év – előtti időszakban.
A szlíchesz során, az újévi felkészülés részeként bűnbánó imákkal tisztulunk meg, és készülünk fel az új esztendőre.
Szlícheszkor szokás meglátogatni a temetőket is, emlékezve az elhunyt rokonokra, szeretteinkre!
E vallási előírás nyomán alakult ki az a szokás, hogy a vészkorszak tragédiája óta, minden esztendőben szeptember elején-közepén a fővárosi zsidóság színe-java elzarándokol ide, a központi mártíremlékműhöz, hogy emlékezzen a náci-nyilas rezsim által embertelen módon lemészárolt hatszázezer magyar zsidó testvérünkre.
Sokak nevét őrzi ez az emlékmű, akik abban a végtisztességben sem részesülhettek, hogy a zsidó vallás előírásai szerint kapjanak illő temetést.
Míg sok mártírunk eredeti lakóhelyétől függetlenül itt lelte meg földi nyughelyét.
A Magyar Nemzet 1946 decemberi beszámolója szerint, a nyilas uralom alatt meggyilkolt 1500 munkaszolgálatos földi maradványait is itt, a Kozma utcai zsidó temető hősi parcellájában, mély részvét mellett helyezték nyugovóra.
A temetésen megjelent a köztársasági elnök képviseletében id. Antall József (a néhai miniszterelnök édesapja) a kormány, a honvédség, a rendőrség, a Partizán Szövetség, a demokratikus pártok és a zsidóintézmények képviselői.
A gyászbeszédet dr.Katona József főrabbi mondotta.
Felekezetünk nevében Domonkos Miksa, a Pesti Izraelita Hitközség ügyvezetője búcsúzott a mártíroktól.
Nem véletlenül hoztam ide, a köszöntő beszédembe egy, a vészkorszakhoz közeli mártír eseményt. A következő polgári évben, de a zsinagógai naptár szerint már a pár nap múlva megkezdődő 5784-es esztendőben emlékezünk a magyarországi holokauszt tragédiájának 80. évfordulójára.
Éljünk a lehetőséggel!
Mert ez egy olyan kerek évforduló lesz, mikor azon túlélők közöttünk vannak, akiknek megtapasztalt emlékeik, nem halványodnak el a rettenetről.
Ők átélték a borzalmakat, nem lehet őket megtéveszteni, történelemhamisító beszédekkel, amiket mostanában hallani.
Álljanak ők a 80. évfordulós megemlékezések központjában.
Mi az, amiről nem akarunk hallani sem most, sem a 80. évfordulón, sőt semmikor sem?
Nem akarunk közéleti szövegekben – de máshol sem – „Jézus gyilkosai” szófordulatot hallani.
Mert azt nem lehet, és sajnos soha nem lehetett másképpen értelmezni, mint negatív értékítéletet, antiszemita sztereotípiát a zsidókról.
Nem akarjuk azt hallani, hogy Horthy Miklós „kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona” volt. A magyar újkori történelem 1945 előtti szereplőiről – Horthyról, Telekiről vagy éppen Bethlen Istvánról – le kell fejteni a negyven év marxista történelemszemlélete alapján rátapasztott indokolatlan stigmákat, de Horthyt a bűnök alól egy ilyen sommás megjegyzésben, mint a napokban, felmenteni nem lehet.
És ez nem csak a magyar zsidóság kérdése, ez összmagyar ügy.
Hiszen magyar katonák haltak meg százezrével a Don kanyar poklában egy esztelen „honvédőnek” nevezett háborúban.
Ezen történelmi bűnöket elhallgatni soha sem szabad, mert ezek örök ismeretében lehet hivatkozni a Horthy-korszak olyan elemeire, mint a forradalmakat és a trianoni tragédiát követő politikai és gazdasági stabilizáció, vagy éppen – az utolsó utáni órákban, tudatosan, vagy csak a felelősségre vonástól való félelem okán – a budapesti zsidóság megmentésében való részvételre.
Fontos kiemelni, hogy ezen ügyek kapcsán is, Grósz Andor urat a MAZSIHISZ elnökét a napokban fogadta hivatalában a Kormány részéről, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr, aki megnyugtatólag közölte: a magyar kormány politikája változatlan, a kabinet továbbra is elkötelezett a magyar zsidóság ügye iránt, és kiáll a magyar zsidóság mellett.
Ennek őszintén örülünk, nyilván szerencsésebb lenne, ha nem lenne szükség meggondolatlan mondatok utáni megerősítő szavakra.
E történelmi és aktuális kitekintő után nem is lehet találóbb befejezés!
Ahogy a Tórában áll:
LO TISKÁCH – NE FELEJTS! Emlékezzünk hittestvéreinkre, akik a gyűlölet áldozatai lettek.
ZICHRONAM LIVRÁCHÁ! – Emlékükből fakadjon áldás!
A közelgő újévünk alkalmából mindenkinek jó beíratást és bepecsételést!
LÖSÓNÓ TAJVÓ, MINDEN JÓT KÍVÁNOK!
Köszönöm, hogy meghallgattak.”