Nyolc éve hunyt el Deutsch Róbert főrabbi, a Bethlen téri zsinagóga korábbi nagy tiszteletben álló vallási vezetője, akinek most van a jahrzeitje.
Deutsch Róbert hagyományos zsidóság vallási eszményének hiteles képviselője volt, úgy élt, ahogy tanított, és éppen ezért tudott nyitottnak is mutatkozni indokolt esetben. Neki nem a látszat megőrzése volt fontos, ahogy híres áldásunkban, neki a Tóra előírásai az életet, az életét jelentették.
A Bethlen téri körzet, amelynek nem csak megőrizte, de formálta is az arculatát, elsősorban ez jelentette a hiteles hagyományőrző zsidóságot hívei számára. Fellépése, kiállása, harcai ezt óvták, és azok is, akik máshogy és máshol keresték a választ a modern vallásosság kérdéseire, respektálták komolyságát, azt, hogy egész személyiségével felelt azért, amiben hitt.
Ezért volt jóformán egész aktív életében reprezentatív funkciókban, mert amit ő mondott, annak súlya volt, tekintélye. Halála egy korszakot zárt le, akkor is, ha ő elviselhetetlenül fiatalon távozott közülünk.
Áv havában ment el, a gyász és vigasztalás havában, amely átvezet már az önismeretszerzés, önmagunkba mélyülés nagy idejéhez, Elul havához és az őszi ünnepekhez, közeledik a sófárok felharsanásának napja és nekünk az ő halálozási évfordulója az első figyelmeztetés.
A vigasz pedig az, hogy fennmarad a neve Izrael közösségében, Deutsch Péter, a fia, mindenkivel szót érteni képes, a Bethlen téri zsinagóga jelenlegi rabbija révén, aki úgy követi rajongva szeretett édesapja szellemét, hogy ő is azt teszi, amiben hisz, nem feledve édesapja tanításait ő is a maga útját járja, és az ő útjai is a Tóra útjai.
Deutsch Róbert főrabbi emlékéből fakadjon áldás!
זיכרונו לברכה