Az elöttünk álló hetet már Támmuz (תמוז) hónapjában ünnepelhetjük. Támmuz a negyedik hónap az évben, Tisritől számítva pedig a tizedik. Érdekesség, hogy ezen a néven nincs említve a Tanachban. Ezékiel könyvében ugyan előfordul a “támmuz” szó, de ott egy ismert bálványról van szó, és nem a hónapról. A “Tárgum Jonathán” könyvben van “támmuz” néven megemlítve a negyedik hónap és a bölcseink irodalmában szintén. A nagy tanító Rási szerint a szó hőséget jelent, miután e hónapban, ami június-júliusra esik, nagy a hőség Izraelben és a Közel-Keleten is.
A Talmud szerint a Támmuz a nyár kezdete Erecben. A kommentárok azt magyarázzák, hogy a bálványimádók nagy tüzet raktak a támmuz bálvány alatt és körülötte, amely nagy hőséget sugárzott.
Asszír nyelven a hónap neve “domozi”, ami az előzőekben említett bálványuk neve. A Babilóniából visszatérő zsidók (az Első Szentély lerombolása után) magukkal hozták ezt a nevet a negyedik hónap elnevezésére.
A Támmuz csillagképe a Rák, amely a kánikulai időszakban szaporodik. Egyes magyarázók szerint a rák nagyon szomjas a hőség és a vízhiány miatt. Miután a vízforrások elapadnak, ez készteti a rákot a víz keresésére. Smini Áceret napján az esőért elmondott imában gyengéd célzás van a rákra, amely a vízből és a vizekben él.
Mások szerint a rák annak a nagy bajnak az elnevezése, amelynek nem ismerjük a gyógyítását és az orvosságát. Így ez a csillagkép azokra a tragikus eseményekre utal, amelyek népünkkel történtek ebben a hónapban, minden vigasz nélkül, és még mindig teljes megoldás nélkül. Ezzel elletétben a “Jalkut Shimoni” midrás szerint nem lesz többé “támmuz”, azaz rossz népünk számára.
Támmuz hónapjához több fontos esemény is kötődik a múltból. Ebben a hónapban született Jákob fia József, Mózes Támuz hóban kért bocsánatot az Örökkévalótól népe számára az Aranyborjú vétke miatt, Támmuz 17-én történt a két kőtábla széttörése, megszűnt a “korbán tamid”, a mindennapi áldozat hozatala. Elégett a Tóra, és bálványt állítottak a Szentélyben. E tragikus eseményekről való megemlékezésként bölcseink Támmuzban a 17. napot böjtnapnak hirdették, és ettől a naptól kezdve Áv hó 9-ig három gyászhetet tartunk.