Százhuszonöt éve, 1898. május 3-án született Golda Meir (גולדה מאיר), Izrael egyik alapítója, a zsidó állam negyedik, egyben eddigi egyetlen női miniszterelnöke.
1948. május 14-én Golda Meir egyike volt annak a tizenkét politikusnak, akik kézjegyükkel elláthatták Izrael Állam függetlenségi nyilatkozatát.
1949-től 1956-ig Izrael munkaügyi minisztere volt, majd 1956-tól Dávid Ben-Gúrión kormányának külügyminisztere. 1965-ben betegségére és kimerültségére hivatkozva lemondott, és visszatért az egyszerű polgári életbe. Az izraeli politika azonban nem sokáig tudta őt nélkülözni, és az Izraeli Munkapárt főtitkára lett. 1968-ban, nyolc hónappal később azonban nyugalomba vonult. 1969. február 25-én Lévi Eskól hirtelen halála után pártja őt választotta meg miniszterelnökké. Akkoriban Izrael az 1967-es hatnapos háborúban aratott győzelem eufóriájában élt, ezért nem látta értelmét, hogy a palesztinokkal érdemben tárgyaljon a megszállt területekről. Sokat idézett mondása szerint „A béke akkor jön el, ha majd az arabok jobban szeretik gyermekeiket annál, ahogy minket utálnak.”
Kormányzását mindazonáltal a koalíción belüli harcok és nézeteltérések kísérték végig, amelyeket biztos kézzel igyekezett mederben tartani. 1973-ban, kormányzása legvégén tört ki a jom kippuri háború, melyből Izrael újra győztesen került ki. 1974. április 11-én lemondott a kormányfői tisztségről. Utódja Jichák Rabin lett.
80 évesen hunyt el Jeruzsálemben. A Herzl-hegyen temették el.