A hetiszakasz másik része a fogyasztásra tilalmas állatokról ír. A Talmudban vita van arról, hogy a Tórai micváknak, parancsolatoknak van-e indoklásuk vagy sem. Akik azt mondják, hogy nincs, azok is azt állítják, hogy értelmük van, csak mi nem ismerjük azokat. Sokan és sokat foglalkoztak a tilalmas állatok fogyasztása tilalmának okaival.
Vannak, akik idegen kultuszt jelöltek meg a tilalom okául. Így például a disznó szent állat volt Dionüszosznál, a görögöknél – így természetes, hogy számunkra tilalmas állat. A madarak közül tilalmasak az összes ragadozók.
Talán a leglogikusabb magyarázatot maga a Tóra adja: “Szentek legyetek, mert szent vagyok én”. Hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, a szabadon ehető állat és az evésre tilalmas állat között. Röviden összefoglalva, az evésre tilalmas állatok választják el Izrael népét a többi néptől, és ezt a gyakorlat is bizonyítja.
A zsidó nép különállása talán elsősorban az étkezési tilalmakon alapszik. A római uralom idején sok zsidógyűlölő író írt rosszallóan arról, hogy “ételeinket nem eszik, asszonyainkkal nem hálnak”. Ugyanakkor tisztelettel tekintettek a más népek hadseregében szolgáló zsidó katonákra, akik minden körülmények között – háborúban is – ragaszkodtak az étkezési szabályok betartásához. (pl. a két világháborúban. )
A zsidó nép különállása. sőt fennmaradása a gálutban a Mózes által megszabott isteni törvények betartásán alapult. Mint idéztük fenn: “Szentek legyetek, mert szent vagyok én…”