Ma este beköszönt Pészach (פֶּסַח), a kivonulás ünnepe. Az alábbiakban Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnökének köszöntőjét olvashatják:
Tisztelt Hittestvéreim, itt Budapesten és szerte a nagyvilágban!
A héber naptár szerint Niszán hónap 14. napjának estéjén – a világi életünkben használatos Gergely-naptár alapján idén 2023. évben április 5-én – köszönt be a zsidóság legnagyobb zarándokünnepe: a Pészach. Nyolcnapos ünnepünk a zsidó nép felszabadulására emlékezik,
midőn Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság és szolgaság után, majd három és félezer évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét – amely Mózes küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Örökkévaló rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését beszéli el – Mózes második könyvének 1–15. fejezete írja le.
Pészach ünnepe a zsidó nép szabadság iránti vágyát testesíti meg, mely szabadság iránti óhaj minden nemzetnek veleszületett joga. E szabadság iránti elkötelezettségét a magyar zsidóság megmutatta a 175 éves évfordulóját idén ünneplő 1848-49-es forradalom és szabadságharcban és az 1956-os forradalom alatt is. Sajnos oly időket élünk, hogy keleti szomszédunk – területén majd másfél százezer magyarral- szabadságáért aggódhatunk.
Ha már párhuzamot vontam Pészach ünnepe és a 1848-49-es forradalom és szabadságharc között, idézzük fel egyik kiváló szellemi elődünk, dr. Klein Mór (1842-1915) nagybecskereki főrabbi, hittudós, bölcsészdoktor, Maimonidész munkáinak egyik magyarra átültetője 1898-as évi Pészachi gondolatait, melyek a korabeli jelentős zsidó folyóirat, az Egyenlőség 1898-04-03. számában jelent meg.
„A napi események morajló zajából, a gyűlölködés és türelmetlenség vakító átok-villámai közül is kihallszik az örök igazság: Izrael volt, van és lesz, amint Egyistene volt, van és lesz. Már puszta léte is tanúskodik missziója mellett! Mert hát mutassanak népet, mely kebeléből kibocsátott két világra szóló hitfelekezetet, amint
a zsidóság öléből kikelt az a »zsidó« emberszeretetet, hirdető egyik, s a »zsidó« egyistenség tanát valló másik világfelekezet!”
Klein félreérthetetlenül – és korát jóval megelőzően – utal és hirdeti azokat a zsidó-keresztény elveket és erkölcsiséget, örök igazságokat, melyek Európát – a görög-római civilizáció mellett – a hit, a kultúra és a tudás örök bölcsőjévé emelte. Részben e Pészach ünnepéig is eredeztethető szabadságigény, a szolgaság hátrahagyása iránti vágy hívta életre a felvilágosodás eszméjét, e európai kiindulópontú szellemi, kulturális, filozófiai mozgalmat, egyben kultúrtörténeti korszakot a XVII. század vége és a XIX. század eleje között, amely a
gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúsításáért küzdött.
Klein főrabbi ünnepi zárógondolataiban ekként fűzi össze Pészachot 1848 eszméjével:
„De »jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, midőn Izrael a szélrózsa minden irányában hasonló
lélekemelő érzelmek között fogja megülni a »szabadság« ünnepét, mint mi magyar zsidók, akik a mi bibliai szabadságünnepünkkel egy időben ünnepeljük királyunkkal és nemzetünkkel az 1848.-iki szentesített alkotmányos jogszabadság ötvenedik évfordulóját.”
A Pészach első két estéjén tartandó ünnepi széder vacsorákon – „örök tanúságúl” – hangozzék fel a Haggáda, az Egyiptomból való kivonulás történetének elbeszélése.
Pészach ünnepén minden zsidó honfitársamnak szép ünnepet, Kóser Pészáchot kívánok!
Keresztény honfitársaim velünk egyidőben ülik legnagyobb ünnepüket. Békés és Áldott
Húsvétot kívánok!
חג פסח שמח
Mester Tamás
a BZSH elnöke”