Ezen a héten a Törúmó, szöfárd kiejtéssel Trumá (תְּרוּמָה) hetiszakaszát olvassuk a zsinagógában. Jelentése: “adomány”. Bár a kifejezésre más héber szó is ismert, mint például a “Mátáná”. A Trúmá alatt inkább a szent adót értjük, amelyet mint ezúttal a pusztai Szentély építésére adományozott a nép, később a leviták és kohaniták fenntartására fordították, ugyanis a papi törzs a szent szolgálatot látta el, földbirtokkal nem rendelkezett.
Szó esett az elmúlt szidrák ismertetésénél a sorrendről. Először az Örökkévaló, a szabadságot juttatta Izraelnek. Aztán élelmet, mannát, vizet, ami a fizikai szükségleteknek felel meg. Ezután a törvényeket, amelyek a néppé válás folyamatához volt elengedhetetlen. A vallás fontos megjelenítése a templom. Tehát az előbbiek után az erkölcsiséget a láthatatlan I.tent jelképező Hajlékot kellett megépíteni.
A Tóra leírja a Szent Sátor méreteit, anyagát (rozsdásodó vas nem szerepel benne, csak nemes fém) berendezéseit. Szó esik az állandó fényről, a színarany lámpásról, a Menóráról, amelyet egy tömb aranyból kellett a mestereknek kikalapálni.
“És készíts mintájuk szerint amelyet bemutattak neked a hegyen”.
Ebből tudjuk és más utalásból, hogy az írott Tan mellett szóbeli felvilágosítások, magyarázatok is elhangzottak. Tehát Szóbeli Tant is hozott számukra Mózes a hegyről.