Hetiszakaszunk elbeszélése leírja a döntő fordulatot József, illetőleg az ő egész családja életében. Hátterét adja őseink egyiptomi szolgaságának, a zsidó történelem születésének.
Az elbeszélésben, miként az előbbiekben, az álom játssza a főszerepet. József álma jelezte előre, hogy uralkodó lesz a jövőben. Fáraó álma a hét sovány tehénről, illetve kalászról, mely elnyelte a kövéreket, megjövendölte a hét bőséges és a hét szűk esztendőt Egyiptomban. A fáraó álmának megfejtése emelte Józsefet az alkirályi székbe, és tette lehetővé, hogy a családján segítsen. Végül is e segítség nyomán telepedett le Jákob házanépével együtt Egyiptomban, és így vetette meg alapját az ókori zsidó történelemnek.
Érdekes megállni egy percre az álom fogalmánál. Ha mai értelemben beszélünk álomról, mindig átélt események tudatalatti felvetődésére gondolunk. Vagyis az álom a múlt újra átélése – ha rendszertelenül is. Az álom ezzel szemben az ókorban általában, de a bibliai elbeszélésekben különösen, a JÖVENDŐ hírül adása, azaz a prófécia egyik formája. Amikor Áháron és Mirjám Mózes ellen beszéltek (Mózes házassága miatt), Isten így szólt hozzájuk:
“Halljátok szavamat. Ha Isten prófétái lesztek, látomással jelenek meg: ÁLOMBAN BESZÉLEK VELÜK”.
Az álom, mint jövendölés, úgyszólván központi gondolat a Bibliában. A gyermek Sámuel álomban kapta a jövendölést Éli főpap és családja pusztulásáról. Salamon király álmában értesült róla, hogy bölcsebb lesz minden embernél. Mikor Jeremiás a megváltásról prófétált, így szólt: “Álmot láttam és alvásom édes volt nekem”.
Hetiszakaszunk az álomfejtésen kívül nagyvonalú emberi tulajdonságokkal foglalkozik. József testvérei, akik nem ismerték fel az egyiptomi alkirályban a szolgának eladott testvért, megbánták tettüket. “Bizony bűnösök vagyunk testvérünkért kinek láttuk szenvedését és hallottuk könyörgését, de nem hederítettünk rá”.
A megbánás a megtérés első fázisa. De a megtérés lényege cselekedetekben kell, hogy megnyilvánuljon. Jóvá tenni a bűnt, vagy az ellenkezőjét gyakorolni. A testvérek vezetője, Júda, védelmére kelt az ártatlanul lopással vádolt Benjáminnak, és magát ajánlotta szolgának helyette.
Másik emberi jó tulajdonságot a hatalomhoz jutott Józsefben találhatunk. A bosszúállás az őt szolgaságba küldött testvérei ellen távol állt tőle. Megleckéztette és próbára tette, de végül is megsegítette és megmentette őket a Kánaánban dúló éhínségtől. Még a gabona árát sem fogadta el tőlük, hanem titokban visszatétette málhájukba.
“József megparancsolta, hogy töltsék meg zsákjaikat gabonával, és tegyék vissza mindegyik zsákjába a pénzt”. Hetiszakaszunkat általában Hanuka szombatján olvassuk.
Az e napra rendelt prófétai részben Zecharja próféta is álmában prófétált. Jehosua főpapot látta, akit a Sátán ártatlanul vádolt.
“Isten megrótta a vádlót, mondván, hiszen ez a tűzből megmentett üszök”. Zecharja próféta a Második Szentély felállításának idején élt. (i.e. 620 körül). A babiloni fogságból visszatért nép egy része fáradtan és ellenségektől körülvéve nehezen szánta rá magát a Szentély építésére. Ekkor látta Zecharja híres látomását a menóráról, és így szólt a vezetőkhöz: “Lo bechájil velo bekoách” – nem erővel, hanem Isten szellemével fog sikerülni az új zsidó élet megalapítása.
Népünk és országunk Hanuka ünnepén megújult erővel néz a jövő elé. És miként a szolga Józsefből alkirály lett, miként az ő álmai valóra váltak, úgy a mai Cion megálmodója is igaz álmot látott, amikor azt mondta: “Ha akarjátok, nem mese!”