Hetiszakaszunkkal megkezdődik Mózes első könyvének legérdekfeszítőbb elbeszélése, József története. József a szeretett feleség, Ráchel fia és így Jákov akaratlanul is kényeztette.
“Jiszráel jobban szerette Józsefet minden fiánál, mert öregsége gyermeke volt és díszes mentét csinált neki.” Az elkényeztetett, 17 éves József árulkodott testvéreire apjánál. A hagyomány szerint a testvérek lenézték Jákov ágyasainak fiait (Bilha és Zilpa szolgálónők) és azokat szolgáknak nevezték. Józsefet kétszeresen is gyűlölték: elkényeztetettségéért és árulkodásáért.
A történet József álmaival folytatódik, melyek arra mutattak, hogy uralkodási vágyai vannak. (A kévék és az égitestek meghajoltak előtte.) “Szóltak hozzá testvérei: hát uralkodni akarsz rajtunk? És még jobban meggyűlölték.” Végül is kivárták az alkalmat és eladták Józsefet rabszolgának. “Eladták Józsefet az izmaelitáknak húsz ezüstért, akik őt Egyiptomba vitték.” Egyiptomban mint szolga is magasra vitte és mikor börtönbe került végül, ott is nevet szerzett magának álomfejtéseivel. Az élénk és színes elbeszélés csúcsa, hogy József a Fáraó helyettese, illetve alkirály lett Egyiptomban.
Az elbeszélés túl az irodalmi értéken nagyon sok erkölcsi tanítást ad az olvasó, a zsidó nép számára.
József eladására az adott alkalmat, hogy apja kérésére elment testvéreihez a távoli legelőkre, hogy hogylétük iránt érdeklődjék. Mikor útközben emberekkel találkozott, így szólt: “Testvéreimet keresem én.” József testvéreit kereste, de helyettük gyűlölködő ellenségeket talált, akik előbb életére törtek, majd a vezető, Júda tanácsára eladták őt rabszolgának. “Így szólt Júda testvéreihez: mi hasznunk van abból, hogy megöljük testvérünket. Adjuk el őt az izmaelitáknak, kezünkön ne száradjon vére, hiszen testvérünk ő.” Ez a mondat: “testvéreimet keresem én”, legfőbb erkölcsi tanítása az elbeszélésnek. Legyen bármi ellentét, különbség, ideológiai nézeteltérés a család vagy a nép körében, a legfőbb parancs: “testvéreinket keresni” – vagyis keresni és meglátni a közöset, az egyetértés felé törni. és nem gyűlölködni a másság miatt!
Kicsiny kis országunkban életfontosságú kötelesség, hogy a különféle gondolkodású emberek, jobb vagy baloldal, vallásos és vallástalan, askenázi vagy szfárádi egymásban teavéreket lásson és a vita ne gyűlölködést, uszítást, sőt, emberéletek kioltását idézze elő.
A hetiszakasz és a hozzá fűzött talmudi legendák a testvérgyűlölet elrettentő következményeit mutatják be. A Tóra elbeszélése szerint Jákov és egész családja kénytelen volt elhagyni Kánaán országát és Egyiptomba vándorolni. A Talmud következtetése az volt, hogy a testvérgyűlölet okozza a gálutot, a hazátlanságot, a szétszóratást. A Második Szentély pusztulásának háttere a “szinát áchim”, a testvérgyűlölet volt.
Érdekes legendát fűz a Talmud az e heti szidrához. A Bár-Kochba-felkelés letörése után (isz. 135) Hadriánus császár megkérdezte a zsidó bölcseket, milyen büntetés jár annak, aki testvérét rabszolgának adja el. Ők tórai idézettel válaszoltak. “Aki embert lop és eladja, halállal lakoljon.” Erre a császár így szólt: “Nincs tudomásom róla, hogy József eladásáért bűnhődtek volna. Ezért Izrael tíz vezető férfiúja fog lakolni a bűnért.” (Így végeztek ki tíz zsidó vezetőt, köztük Rabbi Akivát, Rábán Simon ben Gámliélt, stb.) Emléküket a Jom Kippur-i imában és egy Tisá Beáv-kor elhangzó gyászdalban örökítettük meg.
Hetiszakaszunk arra is tanít minket, mire vezet az elkényeztetés és a különbségtevés gyermek és gyermek között. Az irigység emberi tulajdonság és bőven előfordul testvérek között is. Nem minden családtagok közötti viszály végződik olyan happyenddel, mint József esete, amikor a rabszolgából végül is egyiptomi alkirály lett.
Dávid király fiai között dúlt a királyság örökléséért folyó harc. Amnon, Ávsálom és Adonijáhu mind erőszakos halállal vesztették életüket az uralomért folyó testvérháborúban vagy szervezett lázadásban. Miként Jákov előnybe helyezte a szeretett asszonytól, Rácheltól született fiát, úgy Dávid király is a szeretett Bátsevától született Salamont nevezte ki utódjának, holott nem ő, hanem Adonijáhu volt az idősebb.
A Tóra törvénye előírja, hogy az elsőszülött jogait tilos elvenni akkor is, ha nem a jobban szeretett asszony gyermeke. “Ha valakinek két felesége van és az elsőszülött a kevésbé szeretett asszonytól született, nem helyezheti (az apa) előnybe a szeretett asszony fiát.”
Jákov halála előtt megáldotta fiait. Az elsőszülöttséget elvette a Leától született Reuvéntől és azt a Rácheltől született Józsefnek ítélte.
A mai időkben az apai kivételezéssel párhuzamos fogalom az úgynevezett protekcionizmus. Nagyon sokszor nem az arra rátermett vagy jog szerint illetékes kapja meg az állást vagy feladatot, hanem a rokon, a barát vagy a gondolkodásban közel álló.
Vajha megszívlelnénk a Biblia tanítását, és részrehajlás helyett mindig az igazság útját követnénk és a vetélytársban is mindig testvért látnánk.