Éppen csak, hogy kimulattuk magunkat az 5783-as zsinagógai esztendő beköszönte miatt, máris készülhetünk egyik legszomorúbb ünnepünkre.
Ha van a zsidó vallásban jelentősége egy eszmének, úgy az a megtérés, a hibák, a bűnök elhagyása, illetve azok jóvátétele. És ha van ennek az eszmének hagyományos kifejezője, úgy az Jom Kippur (יוֹם כִּפּוּר) napja. Vasárnap este negyed hét előtt két perccel köszönt be ez, az egyik legfontosabb ünnepünk.
“Ezen a napon megengeszteli bűneiteket és megtisztultok az Örökkévaló színe előtt.”
Bölcseink fontos magyarázatot fűztek e mondathoz.
Az Isten ellen elkövetett vétkeket (vallási törvények) kiengeszteli Jom Kippur. De az ember ellen elkövetett bűnöket e nap nem engeszteli ki, csak ha előbb jóváteszi azt. Ha loptál, csaltál, térítsd vissza, ha megsértettél embert, engeszteld ki, ha haszonlesésből megtévesztettél embert, világosítsd fel és térítsd meg kárát. Ez az igazi megtérés. Nem a böjt és az ima, hanem a cselekedetek teszik jóvá a bűnt.
Mindennél jobban fejezi ki ezt a gondolatot az e napra rendelt prófétai szakasz (Háftárá).
A próféta korholó beszédében idézi a nép panaszát: “Miért nem látod, hogy böjtöltünk, sanyargattuk testünket és nem veszed tudomásul?” A próféta feddő válaszában így szól: “Hiszen perlekedés közepette böjtöltök és veritek melleteket… Hát ILYEN böjtöt kívánok én?! Testi sanyargatást, hajlongásokat, gyászruhát? Ezt nevezitek böjtnek és Isten napjának? Olyan böjtöt követelek én, melyben megszűnik a gonosztevés és mások leigázása. Szegd meg kenyered az éhezővel, adj otthont a hajléktalannak, öltöztesd fel a ruhátlant. Csak ekkor lesz számodra hajnalhasadás és sebek gyógyulása”
A zsidó ember “Szent Nap”-nak nevezi Jom Kippurt. Valóban “megszenteli” magát az e napra való felkészüléssel. Haragosok kibékülnek, a sértő fél bocsánatot kér a sértettől és az ünnep áhítatának, imáinak keretében sok fogadkozás születik meg az új, a jobb és igazabb élet elérésében.
A bensőséges áhítat csúcspontját az est beköszöntekor, a Kol Nidré estén éri el.
A Kol Nidré (כל נדרי) szövege nem ima.
Háromszor ismétli a kántor, hogy feloldja a közösséget a múlt és az eljövendő fogadalmaktól.
A szöveg tartalma miatt sok támadás ért minket. “Lám, a zsidó nem köteles betartani adott szavát”. Az igazság az, hogy a RÁNK KÉNYSZERÍTETT FOGADALMAKRÓL van szó, mint például a hitehagyásról, a kereszténységhez való betérésről az inkvizíció idején (egyesek szerint). Az ilyen “fogadalmak” valóban nem köteleznek… Talán a szöveghez fűződő szomorú-síró dallam az, ami megmagyarázza a hozzá fűződő, szívet markoló érzelmeket. A Kol Nidré szövege után mindjárt a Tórabeli idézet hangzik fel: “És megbocsáttatik Izrael egész gyülekezetének és a köztük lakozó idegennek, mert nem szándékosan vétkezett a nép”.
A nap során megemlékezünk halottainkról is (יזכור). Ez a szokás még örömünnepeink alkalmával is fennáll, hát még ezen a napon, amikor az élők is halotti ruhába öltöznek (kittli). A halottakra való emlékezés nemcsak a múlt tiszteletét jelenti, hanem az ősök örökségének folytatását is. Külön fejezetet szentelünk a régmúlt és a közelmúlt vértanúinak felemlítésével. E napon felsoroljuk a Bár Kochba lázadás tíz vértanújának (ászárá hárugá málchut) neveit, akiket a rómaiak kivégeztek a lázadás, leverésekor. Élükön a legendás Rabbi Akiva áll. Ugyancsak külön imát mondunk az Országért elesett katonák és ezrek emlékéért. Külön emlékezünk a 24 évvel ezelőtt kitört Jom Kippuri Háború (1973) számos áldozatára.
Jom Kippur az a nap, amikor a világ zsidósága Los Angelestől Izraelig és Izraeltől Japánig együtt érez az ősi imák és dallamok hallatára. A bűnbánó napokon a különböző népek és országok vezetői is köszöntenek minket mintegy érezvén, hogy Izrael e napon megtisztulni készül, hogy a múlt mártíromságát a szabad, igaz és szebb jövő váltsa fel.
A nap befejezésekor megfújják a sófárt és háromszor kiáltják:
“Jövő évben a megváltott és újjáépített Jeruzsálemben ünnepelünk!”
Az 5783-as zsinagógai évben a Jom Kippur október 4-én kedd este 18 órakor köszönt be, és a huszonöt órás böjttel összekötött ünnep másnap 19:02-kor megy ki.