Új évbe léptünk, az elmúlt napokban megünnepeltük Ros Hásánát, ám az őszi ünnepek sora máris folytatódik. Tisri hónap harmadik napján, azaz a a mai nap tartjuk Gedáljá böjtjét (צוֹם גְּדַלְיָּה). Ekkor Gedáljá ben Achikam (גדליה בן אחיקם) meggyilkolásának emlékére böjtölünk.
“És volt a hetedik hónapban, eljött Jismaél, Netanja, Elisámá fiának fia,…és tíz ember ő vele, Gedaljáhúhoz, Achikám fiához Micpában. És fölkelt Jismaél, Netanja fia meg a tíz ember, a kik vele voltak és karddal leütötték Gedaljáhút, és megölte őt, a kit Bábel királya az ország fölé rendelt.”
Gedáljá ben Achikam volt az a férfiú, kit a jeruzsálemi Szentély – a Salamon építtette első Szentély – pusztulása után a Júdában maradt lakosság fölé Nebukadonozor babilóniai uralkodó helytartóvá kinevezett. Ő a békesség híve volt, próbálta menteni a még menthetőt, de a lázadáspártiak, a Babilónia elleni lázadók a királyi családból származó Jismáél vezetésével megölték Gedálját és fellázadtak. Ezek után a babilóniaiak véres megtorlása következett, a maradék függetlenség utolsó látszata is szertefoszlott hosszú-hosszú évtizedekig. Júda maradék lakosságát fogságba hurcolták, egy része pedig Egyiptomba menekült a babilóniai megtorlás elől. A hagyomány szerint Jeremiás próféta is itt lelte halálát.
Zakariás próféta ezt a böjtöt a ‘hetetedik böjtnek’ nevezi, mivel Tisri hónapra esik, az pedig a hetedik hónap Nisszántól számítva.
A böjt ezúttal reggel 5:07-től, este 18:54-ig tart.
“…szabad az egész előző éjjelen, egész hajnalhasadtáig enni.” – áll a Kicur Sulchan Aruchban. Innentől kezdve már tilos az étel és az ital fogyasztása. “Szabad a test mosása és kenése, a cipő felvétele, a házastársak érintkezése.”
A böjt alól természetesen felmentést kapnak a várandós és szoptatós nők, valamint a betegek is, még ha nincsenek is veszélyben. A kiskorúaknak – bár nem kell böjtölniük – de ha már megértik a gyász jelentőségét, akkor a böjtre való szoktatás végett csak kenyeret és vizet (a legegyszerűbb eledeleket) szabad adni, hogy a közösséggel együtt gyászoljanak.
Mint minden böjtre, erre is fennáll: “Izrael egész gyülekezetének, hogy közös szenvedés, csapás idején – mely ne jöjjön ránk többé! – böjtöljön és imádkozzék… ám ha az idő nem alkalmas bőjtre, pl.üldözöttek, kiknek nem szabad böjtölniök, hogy meg ne gyengítsék erejüket, vállalják magukra, hogy ennyi meg ennyi napot böjtölnek, a miután majd megmenekültek, akkor olybá számít nékik, mintha most böjtöltek volna.”
E böjtre mondták bölcseink:
“A tanulság az, hogy az igaz emberek halála olyan (szomorú esemény) mint a Szentély felégetése.”