Az 5783-as zsinagógai évben elsőként Vájélech (וַיֵּלֶךְ) szidráját olvassuk a zsinagógákban. A szakasz elnevezésének jelentése: “és ment”.
Mielőtt elment a 120 éves népvezér, bíró és tanító, a pásztor Mózes, kijelölte utódját, Józsuét, leírta a Tant és átadta a levitáknak.
Elrendelte felolvasását. Bár akkor csak hétévente olvasták fel az Írást.
Később bölcseink belátták, hogy ez kevés ahhoz, hogy minden utunkat kísérje a Tóra. Ezért hetente négyszer olvasnak belőle: hétfőn, csütörtökön, szombat délelőtt és délután. Hogy hallják és megtanulják.
Tehát nemcsak hallani, hanem tanulmányozni is kell a Szentírást, erkölcsi gondolatait magunkévá tenni.
A vallásos ember péntekenként legalább kétszer elolvassa és értelmezi a heti penzumot, hogy minden szót megértsen, amikor szombaton a Tóraolvasó ajkáról elhangzanak az igék.