Már csak néhány nap és együtt ünnepelhetjük Sávuot (Sövuajsz) két napját. A zöld növényzettel, virágokkal ékesített zsinagógáink a természet szépségét idézték, emlékeztetve az első zsengék aratására. Mezőgazdasági jelentősége mellett, ez az ünnep a pusztai vándorlás idején történt legfontosabb eseményt, a Tóraadást, a Kinyilatkoztatást jelképezi.
Az ünnep első napjának délelőtti istentiszteletén, a Tóraolvasás előtt hangzik el Rabbi Méir bar Jichok kilencvensoros, arameus nyelven írt vallásos költeménye, az Ákdomusz (אקדמות). A pijjut az Örökkévalónak hálát mond a Tóraadásért, a Tízparancsolatért, egyben Izrael feladatául szabja a Tóra tanulmányozását és elterjesztését. Dallama egyik legősibb, legértékesebb zenei örökségünk egyike. ”Szináji dallamnak” nevezzük, mert a hagyomány szerint Mózes a Szináj hegyén a kőtáblákkal együtt, dallamainkat is megkapta az Örökkévalótól…
Viszont a zenetudomány kutatásai alapján, a legrégibbnek nevezhető zsidó liturgikus dallamok i. sz. a VIII. századtól kerültek askenáz területekre, elsősorban Németországba és Franciaországba. Rabbi családok telepedtek le ezeken a vidékeken, akik között rabbi – cházánok, liturgiai szakemberek, költők is voltak. Úgy gondolták, hogy a Szentély pusztulása után megmaradtak közösségek az egykori országban és környékén, közöttük élhetnek még a Templom zenei hagyományai. Például a Kalonymos család felmenői Palesztinából származtak. Ők a Szentföldre mentek és az ottani dallamokat gyűjtve áthozták és terjesztették elsősorban Németországban. Egy másik fontos személyiség, Machir rabbi, aki Narbonneban, Dél – Franciaországban élt, Bagdadból hozott dallamokat. A Dél – Olaszországban élő Oria rabbi – család Jeruzsálemből származott. Az általuk onnan hozott melódiákat tanították, terjesztették. Az ebből a korból származó Ákdomusz (Ákdámut) dallama jemeni eredetű, amelynek perzsa (iráni) és marokkói változatai ismertek. Megemlítjük még Zarándokünnepeink két másik fontos imarendjének, a T’filát Tálnak és a T’filát Gesemnek közös dallamvilágát, amely úgyszintén Jemenből származik.
Elmondhatjuk tehát, hogy a zenetudomány szerint az askenáz liturgikus zene legősibb alapjai szefárd eredetűek és a VIII. században kerültek Európába. Mégis magunkénak valljuk szép hagyományunkat is, mert ezek egyben ősi, ”szináji dallamok”, hiszen mindent a Világ Alkotójától kapunk, mind a mai napig.
Az Ákdomusz ima egy gyönyörű prezentálása: