Ezen a héten elkezdjük Mózes IV. könyvének a Bámidbárnak (בְּמִדְבַּר) az olvasását. A könyv címének jelentése: a pusztában. Ez a címe a hetiszakasznak is.
A könyv tudományos elnevezése Numeri, azaz számlálás, mert a népszámlálás kétszer is szerepel a kötetben. Mint a juhász, aki nagy vihar után megszámlálja nyáját, így az aggódó Örökkévaló a nagy tragédiák után megszámlálta Izrael gyermekeit, mennyien maradtak életben a pusztító járvány és más büntetések után. Izrael törzsei ugyanis most már fegyelmezett rendben a második év második hónapjában eljutottak Kánaán, az ígéret földjének határához. Már “csak” a honfoglalás volt hátra. És akkor tört ki a vihar.
Példaként a kémek históriája, mikor tizenkét megfigyelő közül tíz az Egyiptomba, a szolgaság házába való visszafordulást javasolta, amiért is 40 év vándorlás következett és akik felnőttként látták Egyiptomot, a szolgaság országát, a hűséges Józsué és Káláv kivételével nem léphettek a Szent Földre.
A Korách lázadás nyomán is elnyelt a föld 250 embert, majd a zúgolódók közül 14.700-an estek áldozatul a halálvésznek. Bileám a pogány próféta javaslatára a midjanita lányok erkölcstelenséget hoztak a táborba, melynek járvány lett a büntetése. A nyakas nép még bűnbe sodorta Aront, Mirjamot, és Mózest is, aki vétkezett, mert a sziklára sújtott, ahelyett, hogy szólott volna hozzá. Így ők sem mehettek be az Igéret Földjére, bár óriási feladatot teljesítettek a nép élén. Vigasz, hogy a könyv zárószidrái az új generációt a határon, a honfoglalás izgalmában mutatja be.