Ezen a héten Mózes III. könyvének utolsó előtti szakaszát, a Böhárt olvassuk a zsinagógákban.
Böhár (בְּהַר) jelentése: a hegyen – a Szináj hegyén, ahol az Örökkévaló a törvényeit tudatta. A hetedik évben a Smita évében a föld számára is szombatot kellett tartani. Ez a föld pihenésének esztendeje volt, Izraelben, esztendeje ma is. Ekkor engedték el a szegény ember adósságát is.
A hetedik szombat év után, az ötvenedik évben megszólaltatták a harsonákat az engesztelés napján. A rabszolgák felszabadultak, a fallal körülvett városokban a házak eredeti tulajdonosaikra szálltak vissza. Ezt nevezték Jovélnak, ebből származik a jubileum szó.
A Hetiszakasz nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a rabszolgákkal jól kell bánni, a Szeresd felebarátodat elv rájuk is vonatkozik. A Talmud hozzáteszi, ha valaki elszegényedett embertársát rabszolgának hozza a házába, az urat vett magához, úgy kell bánni vele, családját is el kell tartani. A szökött rabszolgát nem volt szabad kiadni kegyetlen gazdájának.
Ez történt több ezer évvel ezelőtt, mikor még az 1800-as évek végén, sőt a XX. század elején is számos országban embertelen törvények védték a gazda jogait és semmilyen a rabszolgáét.