A szidra a “szentség törvényeivel” foglalkozik.
“Szentek legyetek, mert szent vagyok én, Örökkévaló Istenetek.”
“קְדֹשִׁים תִּהְיוּ, כִּי קָדוֹשׁ אֲנִי יהוה אֱלֹהֵיכֶם”
Mit is jelent a szentség fogalma az ember számára, ki Isten útjait akarja követni? Talán a csodatevést? Talán az élettől való elvonulást. Nem, és nem. Az isteni szentséget a próféta ábrázolja a legtalálóbban: Nem mint Teremtőt, nem mint a természeti törvények Alkotóját írja le. “Isten a seregek ura, felemelkedik a törvénybe és megszenteltetik a Szent Isten a jó cselekedetekben”.
Az ember, aki Isten képmására teremtetett, a jó cselekedetekben érhet el szentséget. Erről szól a második szidra a 19. fejezetben. Mindennek alapja: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
Mivel a gondolat szó szerinti értelmezése ellenkezik a természetes ösztönnel, Hillél így fogalmazta meg a mondat értelmét: amit magadnak nem akarsz, ne tedd másnak. Ez az eszme megvalósítható, sőt a fordította is reális lehet: amit magadnak szeretnél, tedd meg másnak!
A fejezet az alapeszmének megfelelően számos emberbaráti törvényt sorol fel akár tilalom, akár parancs formájában. “Ne gyűlöld szívedben testvéredet.” Jogos vagy jogtalan rosszallásunkat fejezzük ki nyíltan, de ne tartsunk titkos haragot, gyűlöletet testvérünkkel szemben. Nincs nagyobb bűn a zsidó hitvallás szemében, mint a testvérgyűlölet. Ez volt a döntő oka a Második Szentély pusztulásának. Nem elég a testvérgyűlölet megszűnése, a bajba jutottakat segíteni kell. “Ne állj tétlenül, ha felebarátod vérzik.”
Ha valaki segítségre szorul, és te közömbös vagy, olyan ez, mintha te ölted volna meg. Öregeket, betegeket gyámolítani kötelességed. Ősz hajú előtt kelj fel és tisztelt az öreget. A vak elé ne tégy akadályt! Ha valaki vesztébe rohan a veszélyt nem látván, ne hagyd elbukni. Ne rágalmazz senkit népedben. Ne légy részrehajló a törvényben, sem az előkelő, (nagy), sem az egyszerű, szegény ember javára! Az igazság követése nem tűr megkülönböztetést ember és ember között. “Ne károsítsd meg felebarátodat, és ne tartsd vissza munkabérét egy napig sem!” “Ne lopjatok, ne tagadjatok és ne hazudjatok egymásnak!”
Íme egy csokor az emberbaráti törvényekből, melyek bevezető mondata: “Szentek legyetek”.
A mindennapi élet erkölcsi előírásai, az együttélés lelki és fizikai szabályai jelentik a szentséget, nem a csodák, nem a rendkívüli és természetfeletti jelenségek.
Meg kell említeni, hogy ezek az erkölcsi normák az idegennel szemben is alkalmazandók. “Ha idegen lakik köztetek, ne sanyargassátok, mint minden polgár, éljen köztetek és szeressétek, mint önmagatokat, mert idegenek voltatok Egyiptomban.” Mikor a világ többi országaiban idegengyűlölet honol., nekünk szeretettel kellett problémáinkat megoldani.
Megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy Izrael igazi szelleme mutatkozott meg, mikor vietnámi vagy boszniai menekülteket fogadtunk be, de különösen áll ez arra az időkre, mikor a nép egy emberként állt ki segíteni mindenben a koszovói menekülteket. Kis nép vagyunk, de Tóránk szellemében nagyot is alkothatunk.
Ha a szidra emberbaráti törvényeit maradéktalanul követjük, akkor mind a külvilággal, mint belső, egymás közötti életünkben az igazi “szentség” útjain haladunk. Ezzel pedig közelebb kerülünk a szentséget követelő Szent Örökkévalóhoz.