Az auschwitzi haláltábor felszabadításának 77. évfordulója alkalmából tartott csütörtöki központi megemlékezés kiemelt vendégei a túlélők voltak, az ő emlékezéseik jelentették a program fő pontját.
A koronavírus-járvány miatt az auschwitzi emlékhelyen csak kis csoportnyi vendég volt jelen, a láger volt gyermekfoglyai mellett részt vett a megemlékezésen a Jean Castex miniszterelnök vezette francia kormányküldöttség is.
Öt felszólaló túlélő közül ketten – Halina Birenbaum és Bogdan Bartnikowski – Varsóban születtek. Három, videófelvételen emlékező volt fogoly – Elisabeth Silberstein Bence, Judith Spielberg Mittelman és Edith Friedman Grosman – pedig az Auschwitzba elindított első transzportról beszélt.
A 999 zsidó asszony és lány a szlovákiai Poprádról 1942. március 26-án érkezett a lágerbe, ahol ezt követően kezdődött meg a zsidók tömeges megsemmisítése. Az auschwitzi emlékhely igazgatója, Piotr Cywinski rövid beszéde végén egy perc csendet kért a megemlékezést követő emberektől, és az Auschwitz tanulsága iránti közömbösség feletti lelkiismeret-vizsgálatra szólított fel.
Online jelentkezett be Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke is, aki szintén kiemelte az Auschwitz emlékezete megőrzésének fontosságát, és bejelentette az emlékhely virtuális látogatását lehetővé tevő projekt megvalósítását. A megemlékezést a zsidó és a keresztény egyházi vezetők közös imája zárta.
A náci Németország Lengyelországnak a Harmadik Birodalomhoz csatolt részén 1940-ben, eredetileg lengyel foglyok számára létesítette az Auschwitz I. koncentrációs tábort.
A szomszédos birkenaui láger két évvel később jött létre. Az auschwitzi emlékmúzeum 1,3 millióra teszi a táborkomplexumban fogva tartottak számát, közülük 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük.
A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió volt. Az áldozatok között volt mintegy 960 ezer zsidó, 70-75 ezer lengyel, 21 ezer cigány, 15 ezer szovjet hadifogoly és 10-15 ezer más nemzetiségű személy.
Auschwitzba 1944. május 15-től július 8-ig – kevesebb mint két hónap alatt – csaknem 440 ezer magyarországi zsidót deportáltak,
ez lett a megsemmisítésük fő színhelye: legtöbbjüket, az auschwitzi múzeum adatai szerint 325-330 ezer embert érkezésük után azonnal gázkamrákban pusztították el, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket.
A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban – amelynek foglyait a németek korábban, a szovjet csapatok közeledtekor zömében meggyilkolták, vagy halálmenetben Nyugat felé indították – mintegy 7500, végsőkig legyengült embert, többségükben nőket és gyerekeket találtak.
(Fotó: Czarek Sokolowski/AP)