Napra pontosan 73 évvel ezelőtt vált hivatalossá a ma ismert izraeli zászló.
A lobogót eredetileg a cionista mozgalom részére tervezték 1891-ben. Kialakítása a táleszt idézi, amely kék csíkos fehér szövetből készül. Közepén a hatágú csillag a Magen David (Dávid pajzsa), amelyet gyakran – tévesen – Dávid-csillagnak neveznek.
Theodore Herzl már 1886-ban megjelent “A zsidó állam” című könyvében arról írt, hogy milyen nagy szerepe lehet egy zászlónak egy nép/nemzet identitásának kialakításában. A zsidó ország megálmodója fehér színűnek képzete el a zászlót, melyet 7 ezüst csillag díszített volna. A fehér szín az új életet jelképezi, mely Erec Izraelben valósul meg a zsidó nép számára. A hét csillag pedig a napi hét órás munkát szimbolizálja (amit a leendő államban megvalósítandó munkaidőnek tartott).
Az első Cionista Világkongresszuson, melyet 1897-ben rendeztek meg, Herzl megosztotta a lobogóról alkotott elképzeléseit a világ minden országából érkezett küldöttekkel. David Wolffshon személyében azonban ellenfélre talált. Wolffshon mást javasolt. Úgy gondolta, hogy a táliszt kéne hangsúlyozni az ezüstcsillagok helyett. A Kongresszus résztvevői is ezt az álláspontot támogatták, így született meg a ma is jól ismert zászló. Fehér alapon két kék színű sáv és középen a kék Magen David.
1948. május 14-én Izrael állam kikiáltotta függetlenségét, október 28-án a Hivatalos Közlönyben pedig megjelent, hogy hivatalosan is elfogadták az izraeli zászló ma ismert kinézetét.
A cionizmust 50 éven át szimbolizáló, majd az év folyamán a nemzet hivatalos zászlajává váló zászló a színpadon Herzl portréjának két oldalán állt.