Kedden új hónapot köszönthetünk, Ijjár (אייר), mely az év második hónapja Niszántól, és a nyolcadik Tisritől számítva. Csillagképe: Bika. A név babilóniai eredetű. A hónap bibliai neve Ziv (tavaszi fény). Ros Chodes Ijár (a hónap első napja) csak hétfőre, keddre, csütörtökre vagy szombatra eshet. Ijjár hó mindig 29 napos.
A Bét Hámikdás (a Jeruzsálemi Nagytemplom) idejében Jeruzsálemből küldöttek sokasága indult, hogy tudassák az érdekeltekkel, milyen napra esik Pészách Séni (Ijár 14), miután e napon áldozták a Korbán HáPészáchot azok, akik első Pészáchkor (Niszán 14) tisztátalanok voltak, vagy távoli úton voltak és nem tudták a Pészachi Korbán (קרבן פסח) áldozatát meghozni.
A chaszidikus irodalomban az Ijár szó kezdőbetűi: Ani (én), Hashem (az Istened) én vagyok Rofecha (az orvosod), vagy: szintén Ijjár szó kezdőbetűi: Avraham(א), Itzhak(י), Jaakov (י) és Rachel (ר) – a törzsek és a nép alapján.
Ijjár 5-én ünnepeljük Jom Háácmáutot (יום העצמאות). Izrael államát 1948. május tizennegyedikén, azaz 5708. ijár 5-én kiáltották ki Tel Avivban, mely nap azóta az önálló zsidó állam függetlenségének napja. A majd kétezer év utáni önálló, független államot deklaráló nyilatkozatot Dávid Ben Gurion, a későbbi miniszterelnök olvasta fel az ENSZ 1947. november 29-i határozata értelmében a brit mandátum lejárta előtt nyolc órával.
Ijjár 14-én ünnepeljük Pészach sénit, mely arról nevezetes, hogy Mózes azt az utasítást kapta, hogy azok akik “szándékuk ellenére nem tudtak résztvenni a Pészach ünneplésében, azok egy hónappal később, a mai naptár szerint Ijjár hónapban, a hónap 14. napján mutassák be a Peszach-áldozatot, amelyre hasonló törvények érvényesek, mint az első hónap 14-én bemutatott Peszach-áldozatra.”
Szintén ebben a hónapban, Ijjár 18-án van Lág Báomer (ל״ג בעומר), mely az ómerszámlálás 33. napja. Pészach második estjétől kezdődött meg a negyvenkilenc napon át tartó ómerszámlálás, melynek célja az, hogy a kivonulás ünnepe után lélekben felkészüljünk Sávuotra, a Tóraadás ünnepére.
Lág Báómer az ómerszámlálás harmincharmadik napja, mely Rabbi Simon Bar Joháj, a kabbala egyik alapművének, a Zohár szerzője halálának napja is. Simon bar Joháj rabbi volt a neves Rabbi Akiba egyik legjelesebb tanítványa. Saját tanítása szerint a halála nem ad okot szomorúságra az ő esetében, hiszen a zsidó hagyomány szerint egy ilyen igaz ember, mint ő, a halálával Istenhez kerül. Halálos ágyán arra utasította tanítványait, hogy örömünnep legyen halálának napja. Ezen a napon megengedett a hajvágás, a borotválkozás, a zenehallgatás és a házasodás is. Este hatalmas tábortüzekkel ünnepelnek, énekelnek, és táncolnak a lángok körül A legtöbb helyen nem maradhat el a tűzben sütött krumpli, valamint a tűz fölött olvasztott pillecukor sem.