A mai nap szomorú aktualitással bírt. Korábban Izrael Állam parlamentje ezt napot emléknappá nyilvánította, és megemlékezést rendelt el minden év ezen napjára, amelyet a Katasztrófa Napjának, azaz a Jom Hásoának ( יום השוא ) neveztek el. A nap másik, a nagyvilágban jobban ismert elnevezése: a Holokauszt Napja.
Ilyenkor valamennyi, a Holokauszt során meggyilkolt testvérünkre emlékezünk.
A központi megemlékezést mindig Jeruzsálemben tartják a Jád Vásémben, mely emlékhelyet 1953-ban alapítottak, és a meggyilkoltak emlékét őrzi. Ilyenkor szokás emlékmécseseket gyújtani, böjtölni, gyászimákat mondani, egy időre elgondolkodni, elképzelni az elképzelhetetlent. Izraelben az állami zászlót félárbocra engedik és szirénák zúgása emlékeztet az áldozatokra, miközben egy percre megáll az élet. A Soá következtében a zsidóság egyharmada elpusztult és a megmaradt közösségek addigi szerkezete teljesen átalakult. A Soá előtt Európában volt a diaszpóra központja, itt éltek szellemi vezetői is. Mindez megszűnt és a vezető szerepet az észak-amerikai és a palesztinai zsidóság vette át még Izrael országának megalapítása előtt.
Az izraeli parlament, a Knesszet 1951-ben törvénybe foglalta a Holokauszt emléknapját (Jom HaSoá).
Járványmentes időszakban ezen a napon kerül sor a Nemzetközi Élet Menete auschwitzi megemlékezésére is, ahol ötvenkét országból látogatnak el az egykori koncentrációs táborba, hogy közösen emlékezzenek a holokauszt áldozataira azon a helyen, ahol a történelem egyik legnagyobb, legkegyetlenebb tömegpusztítását hajtották végre.
Ami az izraeli megemlékezéseket illeti, az élet két percre megállt ma, a szirénák hangjaira országszerte főhajtással emlékeztek a második világháború hatmillió zsidó áldozatára – jelentette csütörtökön a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet.
Délelőtt 10 órakor leállt a közlekedés az autópályákon és más közutakon, az emberek kiszálltak, és kocsijuk mellé álltak. Némán megálltak az utcákon, a tereken, a boltokban is, és nem mozdultak mindaddig, amíg az emlékezés szirénái szóltak.
A jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékmúzeumban délelőtt elhelyezte az emlékezés koszorúját a varsói felkelés szobránál Benjámin Netanjahu miniszterelnök és Reuven Rivlin államelnök. A jóm hasoa szerda esti nyitóünnepsége után csütörtökön is egész nap megemlékezések zajlanak országszerte.
Az izraeli parlamentben, a Kneszetben gyertyát gyújtottak az áldozatok emlékére, majd a Mindenkinek van neve címmel megrendezett tiszteletadáson az újonnan képviselővé választott törvényhozók olvasták fel a vészkorszakban meggyilkolt felmenőik, rokonaik nevét.
Később megkoszorúzzák a Jad Vasem emléksátor épületében található örökmécsest is, ahol a mozaikpadló alatt a Lengyelországban kialakított náci német haláltáborokból elhozott hamvakat helyeztek el.
Délután megemlékezést tartanak a Gázai övezet határánál lévő Jad Mordehai nevű kibucban, amelyet Lengyelországból érkezett alapítói a varsói felkelés mártír vezetőjéről, Mordechai Anielewiczről neveztek el.
Késő délután az északon, Galileában található Lohaméj Hagetaot nevű kibucban emlékeznek közösen a holokauszt szörnyűségeire. Ezt a kibucot a varsói gettófelkelés életben maradt harcosai, zsidó partizánok és lágerek túlélői alapították 1949-ben, és saját múzeumot, archívumot hoztak létre közös emlékezetük ápolására és továbbadására.
Idén az “utolsó leszármazottaknak” szentelik ünnepségüket: elsősorban azokat idézik fel, akik egyetlen túlélőként maradtak meg családjukból, majd Izraelben elestek az 1948-49-es függetlenségi háborúban.
Délután Tel-Avivban, a Habima színházban konferenciát rendez a Következő generációk nevű egyesület a holokauszttúlélők izraeli társadalmi beilleszkedéséről, majd ebben az évben az ifjúsági mozgalmak közös nagygyűlése zárja le az izraeli holokausztnapot, Joáv Galant oktatási miniszter részvételével a Jad Vasemben.
Izraelben jelenleg mintegy 174 500 holokauszttúlélő él, akiknek átlagéletkora 84 és fél év, s 60 százalékuk nő. A ynet adatai szerint 2500-an közülük Magyarországról érkeztek.
A túlélők mintegy harmada a volt Szovjetunióból érkezett 1989 után. Az Izraelben élő egykori üldözöttek 51 százaléka élelemsegélyre szorul, s 45 százalékuk arról számolt be, hogy nehézségeket okoz számára a háztartási költségek kifizetése.
Harmaduknak gondot okoz a fogorvosi kezelések megfizetése, s a ynet felmérése szerint 84 százalékuk már kénytelen volt lemondani fontos szolgáltatásról anyagi okok miatt.
Részlet a mártírok emlékére mondott imából:
“Irgalmas I.ten! Adj nyugodalmat dicsőséged sugarai közt szeretteink lelkének, kik meghaltak, mert zsidók voltak.
Irgalom Atyja, védőszárnyaid oltalmába fogadd be őket örök időkre.
Foglald megszenvedett lelküket az örök élet kötelékébe, örök békességben legyen részük. . . ”
