Az alábbiakban Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnökének köszöntőjét olvashatják Purim ünnepének alkalmából:
“Nem is olyan régen még Hanukát ünnepelhettük, nyolc napon keresztül gyújtottuk a gyertyákat, ünnepeltük a csodát.
De az idő rohan tovább és ránk köszönt a legvidámabb zsidó ünnep, Purim.
Sok párhuzamos, áthallásos gondolat járhat mindannyiunk fejében.
Minden esztendőben Purimkor elevenítjük fel, hogy az ókorban a perzsa uralom alatt élő zsidóság kiirtására Hámán perzsa főminiszter gonosz tervet szőtt, de a zsidóság saját leleményessége okán megmenekült.
Az időszámításunk előtt 450 körül történt eseményt Eszter Könyve örökíti meg.
A „megilát”, vagyis ezt a tekercskönyvet felolvassuk ezen a napon.
Ha Eszter könyve nem maradt volna fenn az utókor számára, zsidó ünnepeink sora is szegényebb volna.
Purim kiemelt gondolatisága az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda, a megmenekülés megtörténtét. Nagy aktualitása van, hogy őseink hívó szavát a „zsidó egység” ügyében meghalljuk, megértsük, és a XXI. század keretei között meg is valósítsuk.
Jól tudjuk, a diaszpóra szerepe felértékelődik a zsidóságban. Talán arra törekedtek a régiek, hogy a galuti zsidóságnak legyen olyan szent könyve, amely a maga sajátos problémáit dolgozza fel, sajátos, diaszpórabeli ünnepet ír elő, méghozzá kicsapongó örömünnepet a mérhetetlen szomorúság közepette…
Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy Eszter könyvének felvétele a Bibliába
olyan magatartás- és életformát közvetített a szétszóródott zsidóság felé, amelyből hitüket,
tanításaikat, megpróbáltatásaik idején pedig az életörömöt és a túlélés esélyét meríthették.
Purim ünnepén szokás enni, inni, vigadni. Sajnos ennek az előírásnak idén nagyon korlátozott mértékben tudunk csak eleget tenni, lassan egy éve hol kisebb, hogy nagyobb szorításában vagyunk a mindannyiunk életét próbára tévő világjárványnak.
Idén nincs lehetőségünk az ilyenkor hagyományos maskarába öltözésre, karnevál megtartására sem.
Az ünnepkörhöz tartozik az ételajándék, jellemzően sütemény (sláchmónesz) küldése a rokonoknak barátoknak. Aki teheti e szép hagyománnyal kedveskedjen szeretteinek, ezzel is enyhítve a személyes találkozások, baráti összejövetelek fájó hiányát.
Kívánom, hogy Mindannyiunk – hittestvérek és felekezetünkön túli testvéreink, határon innen és túl – mielőbb levehesse a ránk a járvány kényszerítette maszkot, és magunk mögött tudhassuk életünk e nehéz szakaszát!
Mindenkinek szép Ünnepet és továbbra is jó egészséget kíván,
Mester Tamás
a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke“