Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök videóüzenetben emlékezett meg a Soá áldozatairól, a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából, mely az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának napját jelöli.
“Ma, január 27-én a világ hivatalosan megemlékezik a hatmillió zsidó férfiról, nőről és gyermekről, akiket kegyetlenül meggyilkoltak a nácik és kollaboránsaik a holokauszt során. Emlékezünk az emberiség történelmének eme legsötétebb fejezetére, amikor egy európai ország úgy döntött, hogy politikát és programot fogad el minden egyes zsidó megsemmisítésére, mozgósítva egy modern fejlett ipari állam teljes erejét e hihetetlen rémálom megvalósítására.
A zsidó nép tömeges lemészárlása nem a semmiből jött. Az antiszemitizmus már évszázadok óta túlságosan teret nyert Európában. Kihívás hiányába nőtt és gyűlt, majd felrobbant. Eme legrégebbi gyűlölet vitathatatlanul hosszú élettartamú volt. Gyökerei az ősi világba nyúlnak vissza. A középkorban mindig jelen volt. És mégis, teljes erővel robbant ki a modern korban.
És ha az emberek azt gondolták, hogy Auschwitz és Treblinka borzalmait követve az emberiség végre megtanulja a leckét és megszabadul az antiszemitizmustól, hogy a történelem szemetesébe dobja, ahova tartozik, nos, tévedtek. Méghozzá hatalmasat.
A huszonegyedik században az antiszemitizmus betegsége továbbra is fertőz és terjed. Eleven, rúgkapáló és veszélyes formában megtalálható az észak-amerikai egyetemi campusokon, a dél-ázsiai medresszékben, az európai elitek között. Az antiszemitizmus létezik a tehetős Nyugaton és a keleti fejlődő világban.
Ez az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának hivatalos politikája, amely szégyentelenül és büszkén mondja nap mint nap: célunk további hatmillió zsidó meggyilkolása, a zsidó Izrael Állam felszámolása.
Az antiszemitizmus vírusa elleni védőoltást még nem találták meg. Azt mondják, hogy vannak dologok, amik soha nem változnak.
De elmondhatom, mi változott. Mi, a zsidó nép megváltoztunk.
Ha a holokauszt idején a zsidók hajlék nélküliek, hontalanok, védtelenek voltak, könyörögve másoknak, hogy védjenek meg minket – most már nem. Ma szilárdan gyökerezünk ősi földünkön, szabadon és erősen független államunkban.
A holokauszt után újjászületett ország miniszterelnökeként, a túlélők számára hazát biztosító országként, egy hamuból feltámadt államként, egy olyan államként, amelyben a zsidó nép visszanyerte szuverenitását és függetlenségét, megfogadom, hogy soha nem feledjük a tragikus múltat, és soha ne engedjük, hogy a zsidó nép ismét védtelen legyen a pusztulásunkat kereső erőkkel szemben.
A ‘Soha többé’ nem egy szlogen. Ez a mi politikánk, és ez a küldetésünk, és mindig végre fogjuk hajtani.”