Az 1938. november 9-éről 10-ére virradó éjszaka – amit ma már csak Kristallnacht, azaz kristályéjszaka néven emlegetünk – az első lépés volt a holokauszthoz vezető úton.
Alig néhány hét telt el azután, hogy a nácik hatalomra jutottak Németországban, máris bojkottot szerveztek a zsidó üzletek ellen. Aztán jött a numerus clausus – a zsidók arányának korlátozása a felsőoktatásban és a tisztviselői pozíciókban –, majd két évvel később a nürnbergi faji törvények, amik a zsidók és nem zsidók közti házasságot is megtiltották.
Erről az éjszakáról emlékeztek meg világszerte tegnap, a zsinagógákat itthon és máshol is kivilágították, a Nemzetközi Életmenete által létrehozott emlékoldalon pedig ezrek írtak emlékező bejegyzéseket, így politikusok, vallási vezetők, magánemberek és természetesen a magyarországi zsidó vezetők is.
“A Kristályéjszaka 82. évfordulóján emlékezzünk a holokauszt kezdetére. Megfogadjuk, hogy a zsidó nép soha többé nem lesz védtelen az elpusztítására irányuló erőkkel szemben.” – írta személyes megemlékezésében Benjamin Netanjahu, Izrael Állam miniszterelnöke.
“Ma ismét eszünkbe jut a gyűlölet és az emberi gonoszság pusztító ereje. Szemben állunk azokkal az erőkkel akik a kárunkat akarják, erős, biztonságos nemzetként kiállunk és világosan jelezzünk: Soha többé!”
(Benny Gantz, Izrael Állam védelmi minisztere)
“Legyen fény! A Kristályéjszaka a történelem legsötétebb korszakához vezetett. Egyként állunk ki az antiszemitizmus, a gyűlölet, az intolerancia ellen. Soha nem hagyjuk kialudni a fényeket.”
(Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke)
Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke is elhelyezte virtuális megemlékezését az emlékoldalon:
“Emlékezzünk testvéreinkre, ártatlan idősekre, gyerekekre, férfiakra, nőkre, akik életüket veszítették a Soa alatt Európában. Fel kell építenünk és meg kell erősíteni magunkat, fényt kell hoznunk az életünkbe. Soha nem felejthetjük el a történteket és de örökre emlékeznünk kell. ”
Heisler András, a Mazsihisz elnöke is emlékezett:
“Emlékezzünk erre a napra, és arra, ami ekkor történt. Emlékezzünk arra, hány zsidó élete tört meg és ért véget a Soa alatt. Kölcsönös felelősségünk felépülni ebből a veszteségből, hidat építeni a közösségek, más felekezek között. Mindig emlékezzünk és soha ne felejtsünk”