Elérkeztünk a Tóra negyedik szakaszához – Vájérához (וַיֵרָא) – amelyben hírt kapunk a második ősatya, Izsák megszületéséről. Ezt három küldött – angyal – adta hírül, akiket Ávráhám, szokásához híven, bőkezűen megvendégelt. Amikor Szárá meghallotta, hogy egy év múlva fiút fog szülni – nevetett. Hogy ő, aki 90 éves, és már felhagyott a “női dolgokkal”, fiút szül, és Ávrahámnak, aki már száz éves, fia születik… Ugyan kérem.
De a hírhozó csak mondja tovább: Hát létezik lehetetlen Isten előtt? Egy év múlva ilyenkor visszatérek és Szárának fia lesz…
Így is történt.
Közben Ávrahámot újabb megpróbáltatások érik. Először itt van Szodoma, a bűnös város, amely megérett a pusztulásra. Isten felfedi tervét Ávrahám előtt – ez idáig ő az egyetlen rezidense ebben a pogány világban – és Ávrahám rögtön könyörögni és alkudozni kezd. Egyrészt Szodomában él unokaöccse, a drágalátos Lót, másrészt pedig nem bírja elviselni a kollektív büntetés elvét. Hátha vannak igaz emberek is Szodomában? Talán nem mindenki gonosz, romlott ott? (A midrások). Ávrahám előbb 50 cáddikról beszél, akik miatt Isten meg kell, hogy bocsásson Szodomának. Aztán enged a számból, végül már tíznél tart, (talán van annyi igaz ember?) de nincs annyi, és a városnak pusztulnia kell. Két angyal kimenti Lótot és családját, de az egész sztori újabb megpróbáltatás az ősatyának. Lót két lányának fajtalan tettéből két nép születik – Ámmon és Móáv – és Ávrahám kénytelen elköltözni a környékről a szégyen miatt (Midrás).
További megpróbáltatások: Ávrahám Gerárba költözik, ahol a filiszteus király vet szemet a beígért szüléstől megszépült Szárára. Ugyanaz, mint Egyiptomban, annak idején. Ávráhám védekezik, ahogy tud, de:
Miért mondta a feleségére, hogy a húga és ezzel vétkezni kényszerítette a “cáddik” királyt – veti Ávrahám szemére Avimelech, a filiszteus. “Mert ahol nincs istenfélelem – gondoltam – megölnek feleségem miatt” – válaszolja az ősatya. Mai szemmel nézve, nem ismerve az akkori és ottani helyzetet – nehéz Ávrahám indítékát megérteni és volt is, aki nehezményezte ezt.
Mindez egy év alatt zajlik le. Utána megszületik Jichák (Izsák), a megígért gyerek, Szárá egyetlene. Az úrnő most már újfent féltékeny a 14 éves Jismáélra, aki lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő az elsőszülött, ő az Ávrahámi örökség megtestesítője. Szárá követeli férjétől, kergesse el Hágárt és fiát, és Ávrahám, nehéz szívvel bár, de megteszi ezt, miután Isten azt mondja neki, hogy mindenben hallgasson feleségére.
Az utolsó, legsúlyosabb megpróbáltatás, a tizedik, Ávrahám megkísértése Isten által: áldozza fel egyetlen fiát, Jichákot. (עקדת יצחק) Ma mindannyian tudjuk, hogy ez csak próbatétel volt, a zsidóság nem követeli, sőt tiltja és elítéli a pogány emberáldozat praktikáját. Ávrahám ezt a próbát is kiállja és Isten az utolsó pillanatban letiltja a próbatétel megvalósítását.