Az orgona, a zsidó liturgiának ez a szívhez szóló, neológ újítása hozta el közénk ezt a mély érzésű, képzett, alázatos katolikus zenész, aki nem csak orgonálni tanult a Dohányban édesapjától, a testvéri közösség érzését is, azt, hogy a zene sajátossá teszi, de össze is hoz bennünket.
Lisznyai Mária „1963-tól, gimnáziumi tanulmányai mellett, püspöki engedéllyel a Frankel Leó utcai zsinagóga orgonistaállását töltötte be. Talán kevesen tudják, hogy a zsinagógákban csak másvallásúak láthatják el az orgonista feladatait” – számol be Róla készített portréjában az Új Ember. Amikor játszani kezdett a Frankelben, 17 éves volt, aztán ő váltotta beteg édesapját a Dohány utcai zsinagóga orgonájánál 1971-től. Velünk volt egész életében, máshogy hitt az Örökkévalóban és sosem volt idegen közöttünk- a zenében egyszerre mutatkozott meg, ami sajátos és az, ami közös bennünk.
„Otthon – mivel édesapám majdnem mindegyik hivatalosan elismert egyháznak komponált – teljesen természetes volt a különböző vallások elfogadása. Különbséget csak a zenéjükben láttunk. Édesanyám református volt, s nálunk a baptistáktól kezdve a zsidó rabbiig sokan megfordultak. Amikor feloszlott a zsidó árvaház, karácsonykor mindig volt nálunk két árvaházi fiú. Az ünnepre a húgommal, aki hegedült, megtanultunk egy zsidó népéneket is, amely a mi karácsonyi Mennyből az angyal énekünknek felel meg. Nem okozott ez soha problémát”- mesélte mindössze négy éve az Új Embernek.
Szeretett hangszerén évről-évre játszotta édesapjának, Lisznyai Szabó Gábornak az Un’száne tajkef kezdetű, zsidó újévi imához írt nagylélegzetű preludiumát, amelynek híre így a templomfalakon kívülre is eljutott, számos pályatársa tűzte műsorára ezt a gyomorszorító, nagyszabású, félelmetes, az ítéletnapi (mert az Új Év az Ítélet Napja is a zsidó hagyományban) megmérettetés súlyosságát megidéző darabot.
Kántorok és kórusok egyaránt bízhattak nagy felkészültségében, a zenei rögtönzés világában is otthonosan muzsikált.
Tanított az Anna Frank Gimnáziumban, a ’80-as évek végén ottani énekkarával Kanadában koncertezhetett, hírét vitte, hogy a zsidó hagyomány folytonossága megmaradt Magyarországon.
Hangversenyeken és három lemezen kísérte Kovács Sándor és Fekete László főkántorokat a Somló Andor vezette Dohány utcai énekkar közreműködésével.
Tanára volt még a katolikus kántorképzés nyári kurzusainak is, az összhangzattan alapjai című kötete a zenei oktatás egyik legforgatottabb tankönyve.
Kedves volt, közvetlen, együttműködő, jó zenész, szeretett tanítani, meglátni és felszínre hozni mások tehetségét.
Két felnőtt gyermeke, férje, testvére és a vallási zenei élet gyászolói mellett állva búcsúzunk mi is Tőle, aki 74 évesen távozott közülünk, őrizzük emlékét, amely része marad az életünknek.
זיכרונו לברכה