Még fülünkbe cseng a Kol Nidré dallama, amikor hozzálátunk az ünnepi sátor felállításához, hiszen péntek este hat óra után három perccel beköszönt a Sátoros ünnep, a Szukkot. A bűnbánati hangulatot a cselekvés, a “micvák” tejesítésének hangulata váltja fel. Szukkot (סֻכּוֹת) az öröm ünnepe.
“És légy csak örvendező” – így szól az írás. Az öröm a betakarítás sikerének szól. De mivel nem egyedül kenyéren él az ember, az öröm más forrását is ismernünk kell.
Az egyik forrás a zsidó nép történelemtudata. “Hogy nemzedékeitek tudják: sátrakban laktak őseitek, amikor kivezettem őket Egyiptomból”.
A sátor a szerénység és a megelégedettség jelképe is. És aki megelégedett, az gazdag. “Ki a gazdag? – Ki örvend osztályrészének” (Ávot). Az osztályrész kevés is lehet. A sátorban is lehet örülni, és az úri palotában is szomorkodni.
Végül a sátor jelképezi a zsidó egységet is. Bizonyos mértékig a szukkoti sátor is – a széderestéhez hasonlóan – közös élmény a vallásos és a nem vallásos rétegek gyermekei számára. A sátor díszítése, felállítása, gallyakkal való befedése nemcsak a vallásos zsidó életében jelent ünnepi tevékenységet.
Ezt az egységet jelképezi az ünnepi csokor is, a négy növényfajtával, a lulávval a közepén. “Vegyetek magatoknak az első napon citrus gyümölcsöt (etrog – אֶתְרוֹג), pálmaágakat (luláv – לולב), mirtuszlevelet és parti fűz levelét, és örvendezzetek az Örökkévaló Isten előtt hét napig”.
Az öröm a zsidó egységnek szól, amit nemcsak Szukkotkor kellene éreznünk…
Szukkothoz kapcsolódik az a Tóra-béli törvény is, mely előírja hétévenként a népi gyűlést. Ez a “hákhél” nevű törvény felszólítja a királyt (vagy a nép vezetőjét), hogy a Smita-év (szombat-év) utáni Szukkot ünnepén olvassa fel a nép színe előtt a Tóra törvényeit. (Ezt a szokást felelevenítette Izrael állama a mindenkori elnök vezetésével.)
Ez a Szukkothoz kapcsolódó Tóra-törvény kihangsúlyozta a nép egységét.
“A Smita-év utáni Szukkotkor… gyűjtsd egybe a népet, férfiakat, nőket, gyermekeket, és az idegent, aki köztetek lakozik, hogy hallják és tanulják félni az Örökkévaló Isteneteket és tartsák be ennek a Tórának törvényeit”.
A nép előtt felolvasandó szöveg Dvárim könyvének részleteit tartalmazta, többek között a király (a vezető) uralkodásának korlátait. Nem lehet idegen, nem gyűjthet vagyont uralkodása idején, és nem viselkedhet fennhéjázással népe felett. A Tóra könyvét kell olvassa és aszerint tartozik élni. A vezető – a király is – első az egyenlők között kellett, hogy legyen és nem diktátor.
Szukkot ünnepe az igazi demokrácia elvét tükrözi: egyenlőséget szegény és gazdag, előkelő és egyszerű polgár között. Sem törzsbeli, sem társadalmi rang nem bonthatja meg a népi egységet.
A sátor a béke és a vendéglátás szimbóluma. Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) a népek Jeruzsálembe özönlését jövendöli Szukkot ünnepén. A sátor (Szukkát sálom) – a béke sátra lesz az idők végén, amikor népek sokasága foga azt ünnepelni. Az ünnepre rendelt prófétai szakasz (Háftárá) erről szól.
“És lészen az összes népek maradéka Jeruzsálembe jön évenként leborulni az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt és ünnepelni fogják Szukkot ünnepét”.
A péntek esti imában is hétről-hétre ismételjük: “Terítsd fölénk a BÉKE SÁTRÁT, fölénk és Izrael egész népe és Jeruzsálem fölé”.
A hagyomány szerint az ünnepi sátrat esténként más-más ősünk látogatja: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áháron, Dávid. Mi szeretettel fogadjuk őket, és ha lehet nemcsak jelképes, hanem valóságos vendéget is hozunk az ünnepi sátorba.
Ez az az ünnep, amikor esőért imádkozunk. A Szentély idején, a “Vízöntés” napja külön örömünnep volt.